Tőzsér Árpád: Vagyonos apáink. Balassi Bálinttól Mikszáth Kálmánig - Rádiusz Könyvek 12. (Budapest, 2021)
A Gömörpéterfalán, 1935. október 6-án született költő, irodalomtörténész és műfordító életművének jelentős részét tanulmányai és eszszéi adják. Sziklay László már első, ilyen tárgyú könyvéről (Régi költők - mai tanulságok, Pozsony, 1984) azt írta: „olyan összefüggéseket fedez fel, hogy azokat az egyetemes magyar irodalomtörténet-írás sem hanyagolhatja el.” A nyitrai főiskola és a pozsonyi egyetem tanárának mára nemcsak Amadé Lászlóról vagy Baróti Szabó Dávidról szóló tanulmányai nélkülözhetetlenek a kutatók új nemzedékei számára, hanem az e könyvben olvasható Szenes Molnár-, Vörösmarty-, Madách- s más szerzőkre irányuló értelmezései is. A kötet első egysége a 16-18. századi „régi magyar” irodalom néhány kiemelkedő írójáról beszél, a második pedig 19. századi irodalmunkról. A szerző mindkét fejezetben kimutatja azokat a „helyi” vonásokat, amelyek alapján egy-egy írói életmű vállalandó öröksége lehet a Trianon után megalakult államalakulat területén élő magyarság kulturális tudatának. Kifejtéseinek íve viszont sohasem éri be ezzel: rendíthetetlen híve az egyetemes magyar kultúra megbonthatatlan egységének, s az így definiált, szeretett és gyarapított irodalomtörténetet folyamatosan világirodalmi összefüggésekben láttatja.