Turai Laura: Mágnesangyal. Versek (Budapest, 2010)
A költő szavait kölcsönözve: „szép és bátor" Túrái Laura költészete. Bátor, mert van mersze szépnek lenni. Szép, mert visszahódítja a versnek azt a nyelvet, amely egykor érzékeinket megérintve a képzeletet hozta lendületbe. „Látomás lenni bármi áron” - ez egyik kulcsmondata. Visszahelyezi a költői képet abba a pozícióba, amely megillette a költészet történetének leggazdagabb korszakaiban. At- és újra értelmezi az ezeréves toposzt, máskor a köznyelvi metaforából is képes új jelentéseket kibontani. Kötetében rendkívül magas hőfokú szenvedély izzik. Feltűnően sok fény árad soraiban. Ismeri az apokaliptikus történésekben tűző nap forróságát, de a reményt, melegséget idéző, az isteni szférába emelő ragyogást is. Azt, „minek nincsen mása!" Színek egész kavalkádjával lepi meg olvasóját. Líraiatlan és költészetellenes korunkban minden ízében lírai költészettel mutatkozik be. A keresés, a várakozás és megérkezés feszültségében él, aki itt beszél. A verset kutatja, a „mindenhol és sehol” föllelhetőt. Csak a kivételes érzékenységgel megáldottak képesek meglátni a jelentéktelenben, a semmiségben is a lényegit: „a sötét dongó árnyát fénylő vadvirágon”. Arra emlékeztet bennünket: „Porszemből nő az éden”. Dobozi Eszter