Turai Laura: Mágnesangyal. Versek (Budapest, 2010)

A költő szavait kölcsönözve: „szép és bátor" Túrái Laura költé­szete. Bátor, mert van mersze szépnek lenni. Szép, mert vissza­hódítja a versnek azt a nyelvet, amely egykor érzékeinket meg­érintve a képzeletet hozta lendü­letbe. „Látomás lenni bármi áron” - ez egyik kulcsmondata. Visszahelyezi a költői képet abba a pozícióba, amely megillette a költészet történetének leggazda­gabb korszakaiban. At- és újra értelmezi az ezeréves toposzt, máskor a köznyelvi metaforából is képes új jelentéseket kibontani. Kötetében rendkívül magas hőfo­kú szenvedély izzik. Feltűnően sok fény árad soraiban. Ismeri az apokaliptikus történésekben tűző nap forróságát, de a reményt, me­legséget idéző, az isteni szférába emelő ragyogást is. Azt, „minek nincsen mása!" Színek egész ka­­valkádjával lepi meg olvasóját. Líraiatlan és költészetellenes ko­runkban minden ízében lírai költészettel mutatkozik be. A ke­resés, a várakozás és megérke­zés feszültségében él, aki itt beszél. A verset kutatja, a „mindenhol és sehol” föllelhetőt. Csak a kivételes érzékenységgel megáldottak képe­sek meglátni a jelentéktelenben, a semmiségben is a lényegit: „a sö­tét dongó árnyát fénylő vadvirá­gon”. Arra emlékeztet bennünket: „Porszemből nő az éden”. Dobozi Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom