Türjei Zoltán: Térkép helyett. Versek (Budapest, 2014)

Tiiijei Zoltán ízig-vérig XXI. századi költő, aki pa­radox módon éppen arra döbbenti rá olvasóját, hogy a magunk mögött hagyott század egyáltalán nem ért véget. A keresés motívuma, amely a köteten végig­húzódik, az irodalom legrégebbi toposzai közé tar­tozik, amit a posztmodem is nagy előszeretettel alkalmaz, s ez a tény önmagában is visszakapcsolja az írót és az olvasót a korábbi időkhöz. A kötet kereső lírai énje sok arcot visel, gyakran kisfiúnak, máskor kissé groteszk dráma szereplőjének, olykor különös képességekkel rendelkező elvarázsolt figu­rának láttatja magát, olyannak, aki magával a léte­zéssel, a most és a mindjárt közötti űr felszámo­lásával kísérletezik. Az elveszettség, a kétségbeesés állapota és ezzel szemben a védekezés és megme­nekülés különféle gesztusai sokarcú egységet alkot­nak a kötetben. Szinte minden pillanatban érződik a veszélyeztetettség, de a mégis megmaradás olykor játékos, máskor súlyos hulláma mindig megtalálja magának az utat, amelyen beáramolhat a versbe. Ez a képlet szerencsére egyáltalán nem teszi előre le­játszottá a kötet darabjait, ugyanis a felépítés módja változatos, és a hang, amelyen megszólalnak, sok­féle: groteszk, filozofikus, intim, szürreális, megren­dült. Nem kevesebbet tűzött maga elé a szerző, mint hogy bonyolult, de máskülönben szépséges utakon, melyeket kitérők nehezítenek, eljusson Istenhez, a másik emberhez, önmagához. Közben figyeli magát, és nem fél kimondani, hogy nem mindig érti a saját lelkét, a vele megtörtént dolgokat. Ám Tüijei olyan szerencsés alkat, hogy ezt is képes a javára fordítani, ugyanis a kötet záró sora a híres Eliot-i mondatra („Egyáltalán nem így képzeltem el”) em­lékeztet: „esküszöm nem tudom hogy kerültem ide”. A sírfelirata tehát már neki is megvan, szerencsére a kőfaragó még meg sem született. Filip Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom