Tverdota György (szerk.): József Attila válogatott versei - A Magyar Irodalom Zsebkönyvára (Budapest, 2005)
Utószó
mégis kihagynunk a rendelkezésre álló szűk keretek kényszerű tiszteletben tartása következtében. Vállalva a közmegegyezésre igényt tartó értékrendek felállítása kapcsán mindig nagy hangsúllyal fölvetődő' szubjektív elfogultság kockázatát, azt gondolom, hogy a József Attila-kánonnal kapcsolatos kérdések az utóbbi csoportba tartoznak. Huszadik századi költőink közül ő az egyetlen, akinek életművét 1952, 1955 és 1984 után idén immár negyedszer dolgozza föl kritikai kiadás .(József Attila összes versei. I-II-III. [Közzéteszi Stoll Béla]. Bp. 2005., Balassi K.) Igaz, ez a nagy szám nem független attól, hogy az életmű terjedelme viszonylag kicsi, de a költő halála óta töretlen elismertségének döntő része van abban, hogy az ilyen kiadásokra akad kiadó, szerkesztő, és főleg olvasó. A kritikai kiadás a tényen túl, hogy puszta léte már a szerző kanonizáltságának biztos jele, kánon-ellenes vagy pontosabban kánontól független produktum. Mindent tartalmaz, amit egy költő életében költeményként, annak elemeként, fogalmazványa gyanánt leírt. A kritikai kiadástól tehát idegen a válogatás vagy az értékrend felállítása. A József Attila-kánonhoz, ha ezt a József Attila életművén belüli értéksorrendként értjük, semmit nem ad hozzá. Ha válogatunk, ha értékrendet állapítunk meg, meg kell adnunk vagy legalább hallgatólagosan ki cs 246 so