Tverdota György (szerk.): József Attila válogatott versei - A Magyar Irodalom Zsebkönyvára (Budapest, 2005)

Utószó

mégis kihagynunk a rendelkezésre álló szűk kere­tek kényszerű tiszteletben tartása következtében. Vállalva a közmegegyezésre igényt tartó értékren­dek felállítása kapcsán mindig nagy hangsúllyal föl­vetődő' szubjektív elfogultság kockázatát, azt gondo­lom, hogy a József Attila-kánonnal kapcsolatos kér­dések az utóbbi csoportba tartoznak. Huszadik szá­zadi költőink közül ő az egyetlen, akinek életművét 1952, 1955 és 1984 után idén immár negyedszer dol­gozza föl kritikai kiadás .(József Attila összes versei. I-II-III. [Közzéteszi Stoll Béla]. Bp. 2005., Balassi K.) Igaz, ez a nagy szám nem független attól, hogy az életmű terjedelme viszonylag kicsi, de a költő halá­la óta töretlen elismertségének döntő része van ab­ban, hogy az ilyen kiadásokra akad kiadó, szerkesz­tő, és főleg olvasó. A kritikai kiadás a tényen túl, hogy puszta léte már a szerző kanonizáltságának biztos jele, kánon-ellenes vagy pontosabban kánon­tól független produktum. Mindent tartalmaz, amit egy költő életében költeményként, annak eleme­ként, fogalmazványa gyanánt leírt. A kritikai kiadás­tól tehát idegen a válogatás vagy az értékrend felál­lítása. A József Attila-kánonhoz, ha ezt a József Atti­la életművén belüli értéksorrendként értjük, semmit nem ad hozzá. Ha válogatunk, ha értékrendet állapítunk meg, meg kell adnunk vagy legalább hallgatólagosan ki cs 246 so

Next