Vasadi Péter: Világpor. Versek (Budapest, 2012)

Vasadi Péter szuggesztív, összetéveszt­hetetlen versnyelvében soha nem a for­mai bravúrok, mint inkább a lélek csöndjében kiporciózott szavak igazság­súlya kápráztat el. Bár sokan tudjuk róla, hogy kikerülhetetlen költő, de kevesen értjük. О azonban hozzá­edződött a késlekedéshez, a mulasztá­sokhoz, a tévedésekhez. Nem követel, nem pörlekedik, kerüli a hiúság zsib­­vásárán tolongó, hangoskodó tömeget. És dolgozik. Megbocsát. Szeret. Ez leg­főbb, irigylésre méltó képessége, amelytől legyőzhetetlen lesz. A huza­kodást sem kedveli. Tudja, hogy a szó ölni - és ölelni is képes. Az utóbbit gyakorolja. Még akkor is, amikor „aföl­­tápászkodómohóság” két-pofárapusz­títja körötte a világot. Hiszen mind­nyájan „őrlemény” leszünk végül. „Világpor”. Vasadinak talán egyetlen ellensége van: a közöny. Ezt egyértel­műen visszautasítja, mint életidegent. Az elmúlással is számot vető költő szavaival: „Meghalni szabad. Halálos bűn kihűlni. ” Szentmártoni János

Next

/
Oldalképek
Tartalom