Vasadi Péter: Világpor. Versek (Budapest, 2012)
Vasadi Péter szuggesztív, összetéveszthetetlen versnyelvében soha nem a formai bravúrok, mint inkább a lélek csöndjében kiporciózott szavak igazságsúlya kápráztat el. Bár sokan tudjuk róla, hogy kikerülhetetlen költő, de kevesen értjük. О azonban hozzáedződött a késlekedéshez, a mulasztásokhoz, a tévedésekhez. Nem követel, nem pörlekedik, kerüli a hiúság zsibvásárán tolongó, hangoskodó tömeget. És dolgozik. Megbocsát. Szeret. Ez legfőbb, irigylésre méltó képessége, amelytől legyőzhetetlen lesz. A huzakodást sem kedveli. Tudja, hogy a szó ölni - és ölelni is képes. Az utóbbit gyakorolja. Még akkor is, amikor „aföltápászkodómohóság” két-pofárapusztítja körötte a világot. Hiszen mindnyájan „őrlemény” leszünk végül. „Világpor”. Vasadinak talán egyetlen ellensége van: a közöny. Ezt egyértelműen visszautasítja, mint életidegent. Az elmúlással is számot vető költő szavaival: „Meghalni szabad. Halálos bűn kihűlni. ” Szentmártoni János