Zöldy Pál: Örömzene (Budapest, 2023)
Na mi volt? - kérdezték a pókerező fiúk a hazaballagó tanárt. - Beszélgettünk. - Ezzel a hernyóval?! - Nem. Azzal, aki benne van... - válaszolt tanácstalanul a tanár. - Mi van?! Kivel? - Tudják, mindenkiben van valaki, belül. Aki ott lapul vagy figyel. Minden emberben. Irigykedik vagy aggódik, nevet vagy sír. Hő zöng, fáj...” Ez a rövid párbeszéd felfedi azt a tengelyt, amely körül Zöldy Pál írói világa forog. Mert aki éppen vagyunk, nem feltétlenül azonos azzal, akivé a szenvedésünkből merítve lehetnénk. Az ember mint be nem váltott ígéret, általában innen indulnak az Örömzene falun játszódó történetei. A szereplők őslakosok, városból idetelepültek, szél sodorta emberek; vannak közöttük, akik hazaköltöznek, és vannak átutazók. Külföldiek, menekültek, kisebbségi sorsúak... Bennük is, mint mindenkiben, ott lakik a Múlhatatlan, de gyakran rejtőzködik. Hogyan nyitható az ajtó, hogyan törhető fel a pecsét, vagy hogyan hengeríthető el a kő? Mert mind mögött emberek, sorsok vannak. Kezdődjék hát a tapogatózás, az előretörés a lelki-szellemi megvalósulás csapásán. Ezt az utat beszélik el Zöldy Pál novellafüzérének csodás írásai. Csodásak, mert természetes elemük a csoda, az isteni működés. Mintha nem csak nekünk fájna, ha tartósan nem a maga medrében áramlik a létünk...