Zsille Gábor: Örökség, mulandóság. Tárcák, esszék, kritikák, beszélgetések 2001-2018 (Budapest, 2018)

A költő élete történetcserepek soka­sága, melyek egyszer csak valamiféle teljességgé állnak össze, ha megfele­lő fénytörésü prizmán át szemléljük őket. Zsillé Gábor kötete műfajilag öt egységből áll: húsz tárca, tizenkét esszé, hét recenzió tekinthető e mű­egész cserepeinek, továbbá tizenkét beszélgetés pályatársaival, melyekből öt lengyel vonatkozású; végül pedig három beszélgetés - vele, a költővel, műfordítóval és életművésszel. Értesülünk négyéves krakkói tar­tózkodásáról, mely során nem kisebb formátumú művészekkel, mint And­rzej Wajdával vagy Krzysztof Za­­nussival készített interjút. Esszéin keresztül bepillanthatunk gyermek- és ifjúkorába, utazásaiba: a zamárdi nyaralóba, amit nosztalgikus hangu­latú, különös fény-árny játékú betét­versekkel idéz meg; és csudálatos találkozásaiba Adam Zagajewskivel, a lengyel költővel, példaképével. Az életművész szó hallatán egy léha, felelőtlen szerencselovagot kép­zelünk magunk elé, aki az élet nyílt vizén sodródik, meglovagolva egy­­egy ígéretesebb hullámot. Zsillé Gá­bor azonban nem ilyen: ő a szó leg­­letisztultabb értelmében művésze életének, sorsa alakításának. Örök­ségével úgy gazdálkodott, hogy az a megnyugtató érzésünk támad, jobb helyre nem is kerülhetett volna. A köl­tő feladata a múlandó részletek meg­örökítése, aminek Zsillé az elmúlt húsz év során, úgy érezzük, eleget tett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom