Anders Alexandra - Balogh Csilla - Türk Attila (szerk.): Avarok pusztái. Régészeti tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születésnapjára - Opitz Archaeologica 6. (Budapest, 2014)
Az avar puszták népei
A KOMÁROM-BERCSÉNYI (MA GOMBAI) UTCAI 7. SZÁZADI AVAR LELETEK PROHÁSZKA Péter* - TRUGLY Sándor** BEVEZETÉS1 Komárom (ma Komárno, Nitriansky kraj, okres Komárno, SJ) különleges szereppel bír az avar kor kutatásában, amely elsősorban a Hajógyár területén 1979 és 1989 között feltárt 8. századi avar temetőnek köszönhető (Trugly 2008). E temető sírjainak nagyfokú bolygatottsága ellenére is olyan mellékletekkel bír, melyek az ide temetkező közösség szoros kapcsolatát mutatják a korszak avar vezető rétegével, illetve a díszítés tekintetében az ún. Nagyszentmiklós-körrel. Komárom területéről eddig közel tucatnyi lelőhelyről ismertek avar leletek (1. kép), méghozzá túlnyomó többségükben temetők (Trugly 1985, 40-41; Adam 2002, 206-208; Zábojník 2004, 93-94; Trugly 2008, 9-13). A terület jelentőségét mutatja, hogy 8 lelőhelyről közel 250 sírról van tudomásunk, amelyek között több mint száz lovastemetkezés volt (Trugly 2008, 13). A komáromi sírleletek sorát 1909-ben a Bercsényi utcánál (később Puskinova, ma Gombai/Gombaiho ulica) megbolygatott temetkezés nyitja meg (Csallány 1956, 145; Adam 2002, 206-208; Zábojník 2004, 93). Az előkerülésének körülményeiről a Komáromi Lapok „Népvándorláskori sírlelet” című cikke tudósított, amely szerint a Zámory és Bercsényi utca sarkán, a városi szegényház mellett, csatornázási munkálatok közben lovas sírt találtak. A sírt ugyan a munkások feldúlták, ám ennek ellenére arany övdíszeket sikerült a komáromi múzeum számára megmenteni (Trugly 2008, 9). Ezek a gyűjtemény gyarapodásáról kiadott éves jelentés alapján a következők voltak: 6 avar kori aranydísz, egy nagyobb arany lemezdísz és egy bronzcsat (Alapy 1910, 21). Majd negyed évszázaddal később Alapy Gyula foglalkozott ismét a Bercsényi utcai leletekkel, bemutatva az előkerülési körülményeket, leírva a leleteket (Alapy 1933, 38-39): „Az első nagyszabású sírlelet magában Komáromban 1909. évben került napfényre, ahol csatornázási munkákat végeztek. A mai Bercsényi utca bejáratánál, a városi szegényház oldalán, attól egy méternyire, a saroktól pedig három méternyire, mintegy 180-200 cm mélységben a munkások emberi csontokra akadtak. Mivel a városi mérnöki hivatal részéről senki se oktatta ki őket, hogy ilyen alkalommal mit is kell csinálni, illetve mit nem szabad csinálni, természetes, hogy a csontváznak nekiestek ásóval, lapáttal és azt szétdúlták. A csontváz dereka körül aranylemezekre akadtak, amelyet a munkásnép persze aranyművesnél, szatócsnál és ékszerésznél adott el potom áron és a múzeumba semmi sem került volna, ha az a város rendőrségét nem mozgósítja és össze nem szed hat darab aranylemezt, mely az övnek díszéül szolgált. A hosszúkás téglalap alakú világossárga aranyból készült lemezek hossza 3 cm, szélessége 2,2 cm, a téglalap átlói kidomborodnak és hosszabb oldalai íveltek. A múzeumba került egy másik, vöröses aranylemez is, mely 8 cm hosszú, 2 cm széles és véges szögben végződnek. A lemez három mezőre van osztva két függőleges vonallal és az aranylemez felületét kis trébelt gombok borítják. A lelethez tartozott még egy bronzcsat, mely 2 cm magas és 3 cm széles, a díszes csatnak alsó része 4 cm hosszú tömör bronz, mely oldalt két volutával és vonal ornamenssel van díszítve, alján szépen áttörve ovális nyílással és alatta befejező háromszögű véggel. Úgy tudjuk, hogy néhai Milch Hermann magángyűjteményébe is jutott ezekből az aranylemezekből néhány, egy része meg eltűnt. De a sírleletnek nagyobb érdekességet mégis az adott, hogy azzal kapcsolatban 2 kengyelvas is került elő, mivel a feldúlt sír lovassír volt, de a lónak és embernek csontvázait a lelőhelyen ismét betemették. A két darab kengyelvas változatai a bodrogvécsi leletben közölt I. táblán látható 8-9 ábrának felelnek meg vagy legalább is ahhoz hasonlók (Hivatkozik Archaelogiai Értesítő 20 (1900) 40,1. tábla). Kétségtelen, hogy a lelet az avar korba sorozható és nagy kár, hogy annak egy része menthetetlenül elveszett. Nem bizonyos, de igen valószínű, hogy ehhez a lelethez tartozott az a gyönyörű bronzcsat, mely ezüst pontok berakásával van díszítve és vétel útján került a komáromi múzeum birtokába. A pompás darab 7 cm hosszú, 3 cm széles, nyelve 4 cm hosszú.” Alapy Gyula sorai azért is fontosak, mivel a leletek, az utolsónak említett csatkarika kivételével nem 313 2500 Esztergom, József Attila tér 2. prohaszkapeter1975@gmail.com Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma, 2500 Esztergom, Szent István tér 1. truglysandor@freemail.hu A tanulmány az OTKA K. 84159 támogatásával készült.