Balogh Csilla: Egy falu a sötét időkből. Avar kori település a Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben - Opitz Archaeologica 11. (Budapest-Hódmezővásárhely, 2018)

A LELŐHELY

EGY FALU A SÖTÉT IDŐKBŐL - Avar kori település a Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben A rákövetkező év őszén ismét sor került egy kisebb feltárásra Sóskúti Kornél vezetésével, az ekkor már nagyrészt elkészült hulladéklerakó közművesítéséhez kapcsolódóan. A hulladéklerakó megközelítése céljából a 0291. hely­rajzi számú utat kiszélesítették, és szilárd burkolattal látták el. Az út nyomvonalán több mint 600 méter hosszan, 7691 m 2-en folytatódott a lelőhely. Ezen kívül a hulladéklerakó csapadékvíz elvezetését szolgáló, a területet kör­befogó övárkának nyomvonalán, amely északon és keleten is a korábban feltárt területen kívül húzódott, is szük­ségessé vált a feltárás. A több mint 1100 méter hosszú csatornaárokban 2753 m2 felület megnyitására és feltárására került sor. A bekötőút és csapadékvíz-csatorna nyomvonalán feltárt és dokumentált objektumokkal együtt a lelőhelyen 4665 objektum került elő, a feltárt terület nagysága pedig a 113 444 m2-t tett ki (2. kép). A lelőhely természetföldrajzi környezete Felgyő környéke a Szeged-Csongrád közti úttól nyugatra a Kiskunsági löszháthoz, attól keletre az Alsó-Tisza­­vidékhez tartozik.16 , 82 és 140 méter Bszf. magasságú, lösszel és homokkal fedett terület a Duna pleisztocén kori nagy hordalékkúpjának maradványa. A felszínét laza, vizet áteresztő eolikus üledék alkotja. Nagy foltokban félig kötött homokbuckák és még nagyobb kiterjedésű, vékony homoktakarók váltakoznak homokos lösszel, löszös ho­mokkal fedett, táblaszerű térszínekkel. Köztük mély fekvésű lapos részek húzódnak, amelyek anyaga vizet át nem eresztő üledékes kőzet (réti agyag, réti mészkő, mésziszap, iszapos lösz). A felszínt északnyugat-délkelet irányban elnyúló homokbuckák tagolják, köztük szikes medencék láncolata helyezkedik el. A tájat a Vidre- és a Csukás-ér vízrendszere, illetve a Bogárzó-tó és a Csukáséri-főcsatorna vízrendszere tagolja. A Vidre-ér a Kiskunsági löszhát legjelentősebb vízfolyása, amely a szabályozás előtt Kecskeméttől északnyugatra eredt, és mintegy 30 kilométer megtétele után, Csongrád határában az ártér északkeleti sarkán, magas partok kö­zött lépett be erőteljesen bevájt medrébe. Kb. 4 kilométer után elérte a kónyaszéki részt, ott szétterült, majd rendes mederben folyt, és egyesült a Csukás-érrel. Egyre szélesebb és tekintélyesebb medret alkotva a Csanyi-rétben ért véget (vö. 1. kép 3). A Kettőshalmi-dűlőben, a Forgó-tanyánál lévő régészeti lelőhely Felgyő belterületétől délnyugatra, a Gátér és Tömörkény között húzódó úttól keletre helyezkedik el, egy közel 30 hektár kiterjedésű dombháton. A térség dom­borzatára a kisebb-nagyobb kiemelkedések és mélyedések váltakozása jellemző. A terület természetföldrajzi képét a közelben húzódó, a Tisza jobb parti vízgyűjtő területéhez tartozó kisebb vízfolyások és az év nagyobb részében víz alatt álló, belvizes, szikes területek határozzák meg. A lelőhelytől délre, csupán néhány kilométer távolságra húzódik a Dong-ér, és keletre a Vidre-ér. A területen északnyugat-délkelet irányban elnyúló dombvonulat megtelepedésre különösen alkalmas lehetett, északra és nyugatra is nagyobb összefüggő vízfelület, a Fehér-tó képezte a területet tagoló természetes vízhálózatot. 16 A részletes környezettörténeti áttekintést lásd Sümegi Pál tanulmánya a kötetben. 12

Next