Balogh Csilla: Egy falu a sötét időkből. Avar kori település a Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben - Opitz Archaeologica 11. (Budapest-Hódmezővásárhely, 2018)
A LELŐHELY
EGY FALU A SÖTÉT IDŐKBŐL - Avar kori település a Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben A rákövetkező év őszén ismét sor került egy kisebb feltárásra Sóskúti Kornél vezetésével, az ekkor már nagyrészt elkészült hulladéklerakó közművesítéséhez kapcsolódóan. A hulladéklerakó megközelítése céljából a 0291. helyrajzi számú utat kiszélesítették, és szilárd burkolattal látták el. Az út nyomvonalán több mint 600 méter hosszan, 7691 m 2-en folytatódott a lelőhely. Ezen kívül a hulladéklerakó csapadékvíz elvezetését szolgáló, a területet körbefogó övárkának nyomvonalán, amely északon és keleten is a korábban feltárt területen kívül húzódott, is szükségessé vált a feltárás. A több mint 1100 méter hosszú csatornaárokban 2753 m2 felület megnyitására és feltárására került sor. A bekötőút és csapadékvíz-csatorna nyomvonalán feltárt és dokumentált objektumokkal együtt a lelőhelyen 4665 objektum került elő, a feltárt terület nagysága pedig a 113 444 m2-t tett ki (2. kép). A lelőhely természetföldrajzi környezete Felgyő környéke a Szeged-Csongrád közti úttól nyugatra a Kiskunsági löszháthoz, attól keletre az Alsó-Tiszavidékhez tartozik.16 , 82 és 140 méter Bszf. magasságú, lösszel és homokkal fedett terület a Duna pleisztocén kori nagy hordalékkúpjának maradványa. A felszínét laza, vizet áteresztő eolikus üledék alkotja. Nagy foltokban félig kötött homokbuckák és még nagyobb kiterjedésű, vékony homoktakarók váltakoznak homokos lösszel, löszös homokkal fedett, táblaszerű térszínekkel. Köztük mély fekvésű lapos részek húzódnak, amelyek anyaga vizet át nem eresztő üledékes kőzet (réti agyag, réti mészkő, mésziszap, iszapos lösz). A felszínt északnyugat-délkelet irányban elnyúló homokbuckák tagolják, köztük szikes medencék láncolata helyezkedik el. A tájat a Vidre- és a Csukás-ér vízrendszere, illetve a Bogárzó-tó és a Csukáséri-főcsatorna vízrendszere tagolja. A Vidre-ér a Kiskunsági löszhát legjelentősebb vízfolyása, amely a szabályozás előtt Kecskeméttől északnyugatra eredt, és mintegy 30 kilométer megtétele után, Csongrád határában az ártér északkeleti sarkán, magas partok között lépett be erőteljesen bevájt medrébe. Kb. 4 kilométer után elérte a kónyaszéki részt, ott szétterült, majd rendes mederben folyt, és egyesült a Csukás-érrel. Egyre szélesebb és tekintélyesebb medret alkotva a Csanyi-rétben ért véget (vö. 1. kép 3). A Kettőshalmi-dűlőben, a Forgó-tanyánál lévő régészeti lelőhely Felgyő belterületétől délnyugatra, a Gátér és Tömörkény között húzódó úttól keletre helyezkedik el, egy közel 30 hektár kiterjedésű dombháton. A térség domborzatára a kisebb-nagyobb kiemelkedések és mélyedések váltakozása jellemző. A terület természetföldrajzi képét a közelben húzódó, a Tisza jobb parti vízgyűjtő területéhez tartozó kisebb vízfolyások és az év nagyobb részében víz alatt álló, belvizes, szikes területek határozzák meg. A lelőhelytől délre, csupán néhány kilométer távolságra húzódik a Dong-ér, és keletre a Vidre-ér. A területen északnyugat-délkelet irányban elnyúló dombvonulat megtelepedésre különösen alkalmas lehetett, északra és nyugatra is nagyobb összefüggő vízfelület, a Fehér-tó képezte a területet tagoló természetes vízhálózatot. 16 A részletes környezettörténeti áttekintést lásd Sümegi Pál tanulmánya a kötetben. 12