Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken - Opitz Archaeologica 1. (Budapest, 2007)
III. Az ábrázolások tematikus felosztása
A madárpár középen fával (?) elvileg köthető a galambpáros körhöz, de a csat ábrázolása már egyik eddigi típusra sem emlékeztet. A két darab madarainak rajza ráadásul elég közel áll egymáshoz. A mikulciei példány nyakszalagjai ezen felül a már tárgyalt kerek madaras veretek iráni előképeihez is köthetők, ikonográfiailag azonban a most tárgyalt csoportot követik. Ebben az esetben könnyen elképzelhető két teljesen eltérő ideológiai hátterű ábrázolás átvételének sajátosan avar összeolvasztása: minden fenntartás nélkül merítettek az általuk megismert kultúrák motívumaiból, amennyiben ezek megfeleltek (a számunkra csak részben érthető) saját világképüknek. Szólnunk kell még Ján Dekan cikkének idevágó részéről is (Dekan 1972, 396-401). Kopt teóriájától eltekintve néhány jó ikonográfiai előképet hoz, amelyek egyrészt a galambpár és a halat tépő sas motívumának időben és térben való széles elterjedését, másrészt az ebből következő ideológiai besorolhatatlanságukat bizonyítják a számunkra. Az egyik egy Mngecaurból (a szövegben Mingecaur) származó kőrelief, ókeresztény szentélyből, albán felirattal (Dekan 1972, 397, 398, Abb. 101, 2), amelyen életfa két oldalán álló pávapárt láthatunk nyakukon a korábban már tárgyalt szasszanida szimbolikus jelentőségű széles szalaggal. A másik egy késő antik pénz (Dekan 1972, 400, Abb. 105, 3) halon álló madárral (galamb?), csőrében ággal, mellette Krisztus-monogram. Az első esetben a keresztény eredetűnek tartható életfás galambpár képtípusa pávás változatban, iráni jellegű nyakdísszel, a második esetben pedig a sztyeppei madár- + halábrázolás egyértelműen keresztény jelkép társaságában jelenik meg. A témához kapcsolható még egy áttört arany szíjvég (5 cm, Klanica 1972, 99-100, Abb. 2. szerint Szíria [?]; Dekan 1972, 379, 340, Abb. 74. szerint Konstantinápoly, 7. század), amelynek felső mezőjében liliomszerű növényt csipegető galambpárt látunk. A tárgy ezen felül is számos részlettel kötődik az avar anyaghoz (medalionos szerkezet, a medalionban hátra tekintő madár, a madár nyakán szalag, gyöngysor keret), ezért csak sajnálhatjuk a pontos lelőhely ismeretének hiányát, de ha jól sejtjük, az eddigiekben tárgyalt általános pogány eredetű, de keresztény tartalmú kultúrkör bizánci típusú megfogalmazását képviseli. Ebben az esetben figyelemre méltó, hogy a keresztény típusú galambpár és az iráni jellegű, hátratekintő, illetve nyakszalagos madár képe együtt jelenik meg. Ez véleményünk szerint iparművészeti alkotások esetében kérdésessé teszi az ideológiai magyarázatok jogosságát. Végezetül a probléma további bonyolítása érdekében még egy példát hozunk. A nrimi zsinagóga egyik 5. század végi mozaikján (Foss-Magdalino 1990, 71, 79. kép), amelynek fő témája a menóra és oroszlánok, az alsóbb mezőkben galambpár szerepel pálmafa gyöngysorszerűen ábrázolt törzse két oldalán. A galambok a fejüket elfordítják ugyan, de az összkép mégis hasonló az eddig tárgyalt motívumhoz. A fentiekben egy konkrét képtípus eszmei hátterének sokféleségére, vagyis arra kívántunk utalni, hogy ugyanaz a képtípus a különböző kultúrákban mást és mást jelenhet. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy 23. térképünk nem mutat különösebben területi koncentrálódást, hiszen véleményünk szerint az eddig tárgyalt altípusok (load) nem különböznek eszmeileg a többitől. Állatábrázolás típusba nem sorolható (egyedi) darabjai (nagyszíjvégek, kisszíjvég, bújtató, veret) 11. típus 24. térkép, 49-50. tábla, 23. kép Az eddigi csoportosítások során már gyakran említettük az egyes típusokon belül a különleges megoldású darabokat, amelyek művészi vagy technikai megoldásaik révén kiemelkedtek az egész anyagból. Ezeken felül is maradt azonban néhány olyan tárgy, amelyet egyik eddigi típusunkhoz sem oszthattunk be. Ezeket most együtt soroljuk fel, de ez nem azt jelenti, hogy tematikusan össze is tartoznak, csak motívumaikra kívánjuk felhívni a figyelmet. Az a korábban már megfigyelt jelenség, hogy egy-egy ritka ábrázolás gyakran kétszer is feltűnik, erre a csoportra is érvényes. Olyan tárgyakról van szó, amelyeket alkotóik a készen kapott klisék átfogalmazásával hoztak létre. Ezeknek kis száma két dolgot jelenthet. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy ezek az „újszerű” motívumok nem lettek népszerűek, egyszerűen nem rendeltek belőlük többet. A másik esetben pedig arra gondolhatunk, hogy kronológiailag olyan késői fázisban készültek ezek a darabok, amikor már nem volt idő az elterjedésükre az avar politikai uralom tényleges fennállása alatt. Adony: 72. sír: 8,1 cm, aranyozott nagyszíjvég (49. t. 1); ló/fegyver: nincs (Éber 1902, 249, 72. sír/1; Hampel 1905, II. 791, 1; Csallány 1956a, 2. sz.; Szentpéteri 2002, 15-16. 91