Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken - Opitz Archaeologica 1. (Budapest, 2007)
III. Az ábrázolások tematikus felosztása
préselt darabok közül több is jól köthető a később tárgyalandó öntött típusok valamelyikéhez (2. két griff; 3. három griff; 4. négy griff; 5. oroszlános, 7. állatküzdelmi jelenetes, 11. keresztény jellegű csoport). Az elmélet igazolására kiváló bizonyítéknak tűnik az a budakalászi nagyszíjvég, amelyen a 3 darab, sorban álló préselt griffet ábrázoló lemez tokos bronzkeretben jelent meg, készítője valószínűleg így kísérelte meg a használat tartósabbá tételét. Az előbbiektől eltérő ábrázolású nagyszíjvéget, hasonlóan a véreteknél alkalmazott módszerhez, az öntött darabok megfelelő csoportjainál tárgyaljuk. A zelencei 318. sír nagyszíjvégén három oroszlánszerű állat áll egymás alatt, ez az oroszlános (5.) körhöz kapcsolódik. A motívum eredete szempontjából döntőnek tűnik a tápiószelei (?), bizánci eredetű nagyszíjvég kompozíciója. A söjtöri, az öntött darabokra jellemző tipikus állatküzdelmi jelenet viszont kétségtelen bizonyítéka a kétféle technika egyazon gyökerére. Öntött övezetek Sorban álló griffek Az öntött anyag felosztása és tárgyalása előtt fontos megjegyeznünk, hogy e szíjvégek igen nagy része aranyozott vagy ónozott („ezüstözött”) volt (Költő 1982,16-21, 31), amely gyakran csak a belső sarkokban maradt meg jelzésszerűen. Azokon a darabokon, amelyeket módunkban állt kézbe venni, ez általános jelenség. A sorban álló griffek illetve bizonyos esetekben csak ragadozók, farkasok, oroszlánok és ezek azonosíthatatlan variációi - az előző részben kifejtettek alapján képezik felosztási rendszerünk első csoportját az öntött anyagban. A megfogalmazás szempontjából is ez a legegyszerűbb csoport, de a részletek finomodása, bonyolultabbá válása jelzi, hogy az egész késői időszakban készítettek ilyen típusú vereteket, tehát nem állíthatjuk, hogy csak az első évtizedekre lennének jellemzők. Másrészt az egyes darabok értékelésénél soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mester kézügyessége is döntő - erre mindenfajta tipologizálásnál gondolni kell. A csoport felosztását a könnyebb áttekinthetőség kedvéért formai alapon végeztük el. Külön-külön soroljuk fel azokat, amelyeken két griff látható, majd ezek áttört példányait, a három griffeseket, ezen belül a kereteiteket, a fordítva állókat, a hátratekintőket és a legkarakterisztikusabb példányáról elnevezett „csőrös griffes” típust, végül pedig a négy, öt, illetve hat griffes darabokat. Itt is, mint minden későbbi csoportban, vannak áttört példányok, de ezek száma viszonylag alacsony (20% körül), és többnyire jól beilleszthetők ábrázolásaik alapján az altípusok valamelyikébe. Az alapkompozíciók általában nem kötődnek egy helyhez, a birodalom egész területén felbukkannak. Ez is jelzi, hogy tisztán elkülönülő csoportokat nem lehet kimutatni, inkább kisebb részletek helyi ismétlődése jelez szűkebb területi jellegzetességet. 2. típus: Két griff 2a altípus: Két griff (sorban vagy szemben - nagyszíj végek) 7. térkép, 3-5. tábla Alattyán, Tulát: 659. sír: 7,7 cm, aranyozás nyomai (3. t. 5); lő/fegyver: nincs (Kovrig 1963, 56, 150, Taf. XLI. 60-60a, Taf. LIX. 4; Csallány 1956a, 12. sz.; Szentpéteri 2002, 19). Andocs, Temető utca, 16. sír. 7,2 cm (3. t. 6); ló/fegyver: egy nyílhegy (Garam 1972, 138, 9. ábr. 16/10; Szentpéteri 2002, 23). Budapest IX., Wekerle-telep (József Attila-telep): 35. sír: 10 cm (4. t. 10); ló/fegyver: egy nyílhegy (Nagy M. 1998, FO. 28, 66, Taf. 52, 151; Szentpéteri 2002, 77-78). Devínska Nová Vés (Bratislava): 116. sír. 8,7 cm (4. t. 1); ló/fegyver: lovassír, egy nyílhegy (Eisner 1952, 38-39, t. 16. 5ab; jó fotó: Dekan 1980, 31; Csallány 1956, 219. sz.; Szentpéteri 2002, 67-68). Halimba, Belátó-domb: 143. sír. 8,2 cm (?), (5. t. 7); ló/fegyver: egy nyílhegy, íj csontlemezei (Török 1972, 145, Pf. 30; Török 1998, 30, Taf. 16/143. 4, Taf. 68. 9; Szentpéteri 2002, 157). Kaba, Bitózug: 87. sír. 12,5 cm (5. t. 3); lő/fegyver: nincs (Neppel 1982, 110, 12. kép; Szentpéteri 2002, 178). Keszthely, Dobogó: 8,3 cm (3. t. 2); (Lipp 1884a, 190-191. rajz; Hampel 1905, I. 281, 650, II. 200, III. 162, 5-6; Kiss G. 1997, 135, 149, 153, 2. t. 25; Csallány 1956a, 446. sz.; Szentpéteri 2002, 191). Kisköre, Halastó: 136 sír. 4,7 cm (4. t. 5); lő/fegyver: nincs (Garam 1979, 27-28, Taf. 21. 33, Taf. 35. 1; Szentpéteri 2002, 198). 48