Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken - Opitz Archaeologica 1. (Budapest, 2007)
III. Az ábrázolások tematikus felosztása
Ezeknek az egyszerűbb ábrázolásoknak az esetében sokszor csak a teljes anyag ismeretében beszélhetünk griffről, hiszen az állatoknak gyakran nincs szárnya, lábaik sem karmosak. Sokszor úgy tűnik, hogy az antik állatfríz mechanikus, „sorminta”-szerű utánzásáról van csak szó. A részletek pontosabb kidolgozása, sőt a griff mint fantázialény értelmezése csak lassan alakult ki. A később tárgyalandó bonyolultabb kompozíciókhoz viszonyítva csak néhány esetben beszélhetünk művészileg igényesebb fogalmazásról. Érdemes viszont felhívni a figyelmet arra, hogy a kompozíció helyigénye miatt a tárgyak mérete a kisszíjvég/nagyszíjvég esetében akár meg is egyezhet (Tiszafüred 496, 1064. sír; az előbbinél a leletben található nagyszíjvég dönti el a tárgy funkcióját), ráadásul mindkét tárgy a csoporton belül igen ritka áttört technikával készült. A tiszafüredi 330. sír nagyszíjvégének esetében a szokásos balra néző alakokkal ellentétben jobbra álló állatokat láthatunk. Ez ritka, de nem egyedi eset az avar övveretek körében. A jelenség okát nem ismerjük. Ennél a típusnál nem is lehet szó belső összefüggésekről, analóg darabok sincsenek. Területi egységeket azonban elkülöníthetünk: az északnyugati határvidék politikai okokból volt fontos terület, a Közép-Tisza vidéke pedig a már az előző fejezetben is felvetett műhelykörzetre utalhat. Ennél a csoportnál figyelhetünk fel a tiszafüredi anyag döntő jelentőségére vizsgálataink szempontjából. Ilyen mennyiségű (24 alakos nagyszíjvég és számos veret) és minőségű (a típusok összességét illetően) övveret eddig egyetlen avar temetőből sem került elő. A nagyobb sírszámú lelőhelyeken általában 4-6 griffes/emberábrázolásos nagyszíjvég kerül elő, ennél több a publikált leletekből a szebényi (9), a székkutasi (8), a vasasszonyfai (7) és a Nové Zámky-i/érsekújvári (7) anyagban volt. A sírszámok figyelembevételével annyit állapíthatunk meg, hogy a sír/öv arány általában 10% körüli, míg Tiszafüred és Nové Zámky esetében 20%, (Szebényben pedig majdnem 30%). E magas arányszám jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy mindkét anyag esetében gyakoriak a különleges kompozíciók. Mindezek alapján joggal foglalhatta össze az egész késő avar korra érvényes új belső kronológiát Garam Éva (Garam 1995, 187-263, különösen 189-201). A fentebb felsorolt szíjvégek esetében (33 db) a döntő többség balra néző (21), 6 jobbra, 4 szemben, 1 ellentétesen álló, 1 tárgy pedig hátra tekintő állatokat ábrázol. Az áttört példányok jól illeszkednek a többi elterjedési köréhez (Tiszafüred, Majoros 496, 1064), bár az áttörés miatt nincs értelme jobbra vagy balra állásról beszélni. A balra állók mutatják a legprimitívebb képet. Öt esetben nincs szárnyuk, a csőr és a karom is gyakran elmarad (Alattyán, Tulár 659; Andocs 16; Budapest IX., Wekerle-telep [József Attila-telep] 35; Tiszafüred 1151a; Zillingtal M 44), mindezek alapján azt gondoljuk, hogy ezek a legkorábbiak. A szárnyas, karmos példányok (Devínska Nová Vés 116; Keszthely, Dobogó; Körösladány; Mödling 290; Odzaci V 2; Pancevo; Regöly 108; Szebény I. 201; Szekszárd, Palánk 2; Székkutas; Tiszafüred, Majoros 25; Zillingtal M 15) kidolgozása jobb, ezek közül is kiemelhetők azok, ahol a szokásos kettő helyett négy lábat fedezhetünk fel (Keszthely-Dobogó, Szekszárd, Zillingtal). A jobbra álló (Cunovo 4; Győr 778; Kaba, Bitózug 87; Kékesd 162; Szebény I. 46; Tiszafüred, Majoros 330), illetve szembe néző (Halimba 143; Nővé Zámky 8, 224; Szebény I. 47) darabok a csőr, karom és farok határozott megfogalmazása és a viszonylag alaposabb kidolgozás miatt az utóbbi csoporthoz köthetők. A fentiek csak összehasonlító jellegű beosztásnak foghatók fel, mivel az anyag minősége nem tesz lehetővé alaposabb elemzést. 3. típus: Három griff Ez a csoport jóval bonyolultabb képet mutat, mint az előző. Ezért először a sorban állókat soroljuk fel (3a-3d altípus együtt, 8. térkép, 6-11. tábla), utána a kereteiteket, majd pedig azokat, ahol a háromból egy fordítva áll. Az anyag két jellegzetes belső csoportját, a hátranéző griffeket és a legjobb darabja alapján elnevezett„csőrös griff’ típust külön vizsgáljuk. Itt már több esetben is találkozunk törött tárgyakkal, amelyeknél a beosztás a biztosan azonosítható részletekből kikövetkeztethető legnagyobb valószínűség alapján történik. A kétséges eseteket mindig jelezzük. 3a altípus: Három griff sorban - nagyszíjvégek 6-9. tábla Andocs, Temető utca: 91. sír. Kb. 12 cm (8. t. 5); lő/fegyver: nincs (Garam 1972, 154, 155, 18. ábra, 91/9; Szentpéteri 2002, 23). Bélmegyer, Csömöki-domb: 143. sír: 10,7 cm (8. t. 6); közületlen sír (Medgyesi 1991, 245, 253, VII. t. 1; Szentpéteri 2002, 55). Debrecen, Hortobágy: 11 cm (7. t. 1); mindkét oldal alakos, közöletlen (Fettich 1926a, 89, Taf. XIII [V], 4). 50