Haramza Márk - Kovaliczky Gergely - Bertók Gábor - Simon Béla - Galambos István - Türk Attila (szerk.): Eke mentén, csata nyomában. A mohácsi csata kutatásának legújabb eredményei - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 17. (Budapest, 2020)
A CSATA - Kanász Viktor: Kanizsa és a mohácsi csata
Kanizsa és a mohácsi csata 95 kiegészítette azzal, hogy „Egyes tudománynépszerűsítő weblapok szerint Kanizsay 1525-ben meghalt, aminek ellentmond, hogy korabeli összeírások 1527-ben, 1529-ben, de még 1532-ben is a főurak közt tüntették fel a nevét 7n5 Mindebből világosan láthatjuk, hogy több, olykor egymással szöges ellentétben álló vélemény olvasható a szakirodalomban Kanizsai László halála és a mohácsi csatában való részvétele körül. Pedig ha alaposabban megvizsgáljuk a forrásokat, egyértelműen tisztázhatjuk a kérdéskört. A történet fonalát 1525 áprilisában érdemes felvenni, amikor Kanizsai hazatért az itáliai zarándokútjáról. Július 10-én a felesége Sárvárról még levelet írt a hatvani országgyűlésen tartózkodó férjének, aki augusztus 31-én Drágfi János jelenlétében Csepel szigetén eljegyeztette Magdolna lányát a néhai Batthyány Boldizsár fiával, Kristóffal.16 Pár nappal később, szeptember 9-én azonban Drágfi Anna Sárváron kelt levelében már Kanizsai László özvegyének nevezi magát, s ezt követően újraházasodásáig leveleiben így használta nevét:17 A hír a királyhoz is hamar eljutott, ugyanis II. Lajos szeptember 11-én arról írt, hogy Vas vármegye ispáni tisztségét Batthyány Ferencnek adta,18 szeptember 22-én Budán kelt oklevele pedig már szintén néhaiként említi Kanizsait.19 A fenti adatokból arra következtethetünk, hogy Kanizsai László 1525. szeptember 1. és 9. között halt meg. Elhunytával Kanizsai Ferenc lett a Kanizsai család utolsó férfi sarja, ám ő még túl fiatal volt ahhoz, hogy harcolhasson a mohácsi csatában. Emellett azonban Balogh és Neusiedler történetével Nádasdy Tamás kapcsán további problémák is adódnak. Nádasdy ugyanis nem csak hogy nem volt még ekkor nádor, hanem a csata időpontjában nem is tartózkodott az országban. Mindezt onnan tudjuk, hogy a király június 25-én elküldte Habsburg Ferdinándhoz és a Speyerben tanácskozó birodalmi rendekhez, hogy segítséget kérjen az ország számára.20 Sárkány Ambrussal kapcsolatban is problémás Balogh leírása. Egyrészt őt már a 16. század elején bárónak tekintették. Kezdetben királyi familiáris, majd pozsonyi, soproni, máramarosi, végül haláláig zalai ispán volt, valamint 1524-1525 között az országbírói méltóságot is viselte, így semmiképpen sem lehetett a Kanizsaiak egyszerű familiárisa.21 Bár volt olyan terv, hogy a szultán átkelésének megakadályozása végett a zömében pápai pénzből fizetett 200 gyalogossal a Drávához küldik, de ez mégsem valósult meg, helyette II. Lajossal tartott, s végül a mohácsi csatában harcolva esett el.22 Esetleg gondolhatunk arra is, hogy Balogh véletlenül elírta a keresztnevet, és valójában nem Ambrusra, hanem testvérére, az 1562-ben elhunyt Sárkány Antalra gondolt. A történet viszont így sem állja meg a helyét. Bár Antal valószínűleg már 1529-ben Nádasdy szolgálatában állt, ám semmilyen forrással sem rendelkezünk egy esetleges 1526-os hadi vállalkozásával kapcsolatban sőt, úgy tudjuk, hogy 1525- ben beiratkozott a bécsi egyetemre.23 A fentiekből jól láthatjuk Balogh munkamódszerét: néhány tényleges eseményt alapul véve kreált olyan meg nem történt helyzeteket, amelyekben a kanizsai katonák hősként küzdhettek.24 Mindezek fényében fontos újra leszögezni, hogy művét nem használhatjuk releváns történeti munkaként, pusztán historiográfiai érdekességként tekinthetünk rá. 15 Botlik 2018, 177. 16 DL 94 392; DL 24 183. 17 „Anna Drágfi de Belthek m. quondam dóm. L. de K. relicta” - DL 25 719. Későbbi leveleire Id. DL 25 721; DL 62 109; DL 62 110; DL 104 459; DL 104 461; DL 104 462; DL 104 466; DL 104 467; DL 104 470; DL 104 475. 18 C. Tóth et al. 2017, 508. 19 „Annam relictam magnifici q[uon]dam Ladislai de Kanysa” - DL 24 190. Reiszig Ede, Vándor László és az MNL DL DL-DF Adatbázisa tévesen 1521-re datálja az oklevelet (Reiszig 1941, 80; Vándor 1994, 243). 20 Horváth 1838, 25; Bessenyei 1999, 9-28. 11; Bessenyei 2005, 20; A követség forrásairól: Buzási 1979, 11; B. Szabó-C. Tóth 2018,310. 21 C. Tóth et al. 1, 91, 127; II, 154, 190, 235, 356. 22 Kubinyi 1994, 277, 283; B. Szabó 2006, 162; B. Szabó-C. Tóth 2018, 299, 301; Bilkei 2019, 31. 23 Bilkei 1994, 7, 10; Kubinyi 1994, 265; Péter 1997, 51; Tüskés 2008, 339. 24 Balogh a délibábos történetírás e fogását más esetekben is alkalmazta, így például az említett művében megalkotta Nagykanizsa saját Dugovics Tituszát, ugyanis tudni vélte, hogy Nándorfehérvár 1456-os ostrománál egy kanizsai harcos, szabari Szántó János „ a török császár közelébe furakodván, azt nyíllal mellbe lőtte, minek folytán az lováról lefordult” (Balogh 1986, 62). Erről részletesen: Kanász 2014.