Kárpáti Attila István - Pásztor Katalin - Sóti Lajos - Várkonyi Gábor (szerk.): „…a jövendőnek urai vagyunk.” Tanulmányok Csorba László tiszteletére (Budapest, 2022)
Varga Zsuzsanna: Belépés, kilépés, visszalépés. Magyarország és a FAO kapcsolatai (1946-1967)
BELÉPÉS, KILÉPÉS, VISSZALÉPÉS nuár 24-én a Kádár-kormány hivatalosan is napirendjére tűzte a visszalépés kérdését, utasítva a külügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. A tárgyalások megkezdését az alábbi két feltételhez kötötte a kormány: „a Magyarország évi tagdíját a korábbihoz képest alacsonyabb százalék arányban állapítsák meg és ennek jelentős részét forintban fizethessük; b./ a tagdíjhátralékot teljes egészében, vagy nagyobb részben engedjék el és a fennmaradó összeget részletekben és a lehető legnagyobb arányban forintban egyenlíthessük ki.”11 A római központ végül nem fogadta el ezeket a feltételeket. A visszalépés szükségessége ugyanakkor napirenden maradt, amit elősegített, hogy a FAO részéről később érkeztek „nem hivatalos” megkeresések a tagság megújításával kapcsolatban. A közeledést nagymértékben elősegítette, hogy a formálódó agrárlobbi már az 1950-es évek végén igen fontosnak tartotta a nyugati tájékozódást. Jó példa erre az Erdei Ferenc irányítása alatt megújuló agrárközgazdasági kutatás története vagy a mezőgazdasági könyvkiadás, szakfordítás erősödő nyugati orientációja.12 Erdei Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként ugyancsak sokat tett a nyugati szakemberekkel és szervezetekkel való kapcsolatfelvétel érdekében.13 Ilyen módon a magyar szakemberek közül jó néhányan bekerültek a nemzetközi keringésbe, ahonnan aztán különböző egyéni felkéréseket kaptak. így hívtak meg magyarokat FAO-szakdelegációkba még azelőtt, hogy hivatalosan visszaléptünk volna. Jól példázza ezt annak a szakértői csoportnak a munkája is, amelyet az 1960-as évek közepén küldött a FAO Ghánába, hogy kidolgozza az ország északi területeinek mezőgazdaság-fejlesztési és vízgazdálkodási tervét. Az Anglia, Kanada, India, Hollandia és más országok tudósaiból szervezett 15 tagú szakértői csoportot Jolánkai Gyula magyar vízmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője irányította.14 Miközben az 1960-as évek közepén az új gazdasági mechanizmus előkészítése során a nyugati nyitás egyre fontosabb gazdaságpolitikai prioritásként jelentkezett, a Szovjetunió továbbra is erős gyanakvással figyelte szövetségesei ilyen irányú törekvéseit. Magyarország 1967-ben tervezte a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD), közismert nevén a Világbankkal való kapcsolatfelvételt is. Ezt egyértelműen 307 11 MNL OL XIX-A-83-a. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Kádár János első kormánya 1956. november 4. - 1958. január 28. 14. (Teljes ülés) 1957. január 24. 3046/1957. (I. 25.) sz. Korm. hat. Magyarországnak az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetébe (FAO) való újbóli belépéséről. 12 Varga, Zsuzsanna: Az agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában. Bp. 2013. 108-116. 13 Uo. 116-120. 14 További két magyar szakember is tagja volt még a csoportnak. Fél, illetve egy évig dolgozott a csoportban dr. Lovass László, az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat és Rácz Iván, az OVF Vízügyi Tervező Vállalat mérnöke is. Népszabadság, 1967. január 4. 3.