Kollár Árpád - Tamáska Máté (szerk.): A genius loci. Irodalom és építészet - TÉRformák – TÁRsadalomformák 5. (Budapest, 2019)
AZ IRODALOM HELYEI - KARDEVÁN LAPIS Gergely: „De jöszte be Múzsám a' Városba velem”. Sétáló versek poétikája Faluditól Petőfiig
Petőfi költészete 1844-től kezdődően nem egyszerűen tematizálja, költői témává avatja a pesti utcát, hanem a nagyvárosi térhasználat új lírai nézőpontszerkezetét is megalkotja. A városban kószáló lírai én megváltozott helyzetére reflektálva metaforikus jelentéshálót teremt, amelyben az inkognitó, az új és a véletlen mámora, valamint egyfajta szenvtelenség a meghatározó tartalmak. Ennek a költői teljesítménynek relatív elsősége is érdekes, és sokat elmond Petőfi poétikai kísérleteinek naprakész voltáról. A városélmény jelentőségéről Petőfi pályáján azonban elsősorban az tanúskodik, hogy időben koncentráltan jelenik meg, az 1844-es nyár termésében, jelentőségének tudatosításáról pedig - az egyes művek mellett - az szól ékesen, hogy második gyűjteményes kötetének (Versek 1844-45) kompozíciójában maga a költő is kiemelte. A pesti utca, amely néhány év múlva a társadalmi modernség forradalmi követelésének valóságos színtere lesz, így vált Petőfi céltalan csavargója számára ugyanezen modernség kutatásának művészi terepévé. Az irodalmi modernség egyik legfontosabb témájának költői meghódítása Petőfinél arra is figyelmeztet, hogy a modern magyar irodalom kezdeteinek kérdése több nézőpontból is reflexióra szorul (vö. T. SZABÓ 2014: 364-366). A „sétáló vers” alakulásának futólagos áttekintése ezzel párhuzamosan arra a szintén a modernben tetőző poétikai törekvésre mutat, amely a klasszikus műfajok határainak elbizonytalanításában, a lírai megszólalás ünnepélyességének kiküszöbölésében érdekelt. A séta új tereket feltáró és az esetlegességet (a véletlent) hatni engedő volta a gondolkodás fölfedező jellegében és szabad asszociációiban lel párhuzamra, és válhat a lírai személyesség megteremtésének új eszközévé. (pl. József Attila: Levegőt!) Arany János Őszikék-korszakának első darabja, A lepke beszédhelyzete csírájában már magában hordja ezt a „sétáló” kompozíciót. HIVATKOZOTT IRODALOM APPLETON, Jay (1975): The Experience of Landscape. London: John Wiley & Sons, BÁCSKAI Vera - GYÁNI Gábor - KUBINYI András (2000): Budapest története a kezdetektől 1945-ig. Budapest: Budapest Főváros Levéltára. BAUDELAIRE, Charles (1964/1): Röppentyűk, Ford, RÓNAY György, In: BAUDELAIRE, Charles: Válogatott művei, Szerk, RÉZ Pál, jegyz. SZABÓ Lőrinc - RÉZ Pál, Budapest: Európa Könyvkiadó, BAUDELAIRE, Charles (1964/2): A modern élet festője, ford, CSORBA Géza, In: BAUDELAIRE, Charles: Válogatott művészeti írásai, szerk, VAYER Lajos - N. ÚJVÁRY Magda, Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 129-163, BEDNANICS Gábor (2005): Topográfia és mitológia között: A nagyváros olvasatai a 19. század végi magyar lírában, In: Terek és szövegek: Újabb perspektívák a városkutatásban, Szerk. N. KOVÁCS-BÖHM-MESTER 2005: 213-233, BENJAMIN, Walter (1969): Párizs, a XIX. század fővárosa, Ford, SZÉLL Jenő In: BENJAMIN, Walter: Kommentár és prófécia. Budapest: Gondolat, 75-93, BENJAMIN, Walter (1980): A második császárság Párizs a Baudelaire-nél, Ford, BENCE György, In: BENJAMIN, Walter: Angelus Novus. Értekezések, kísérletek, bírálatok. S. a. r., jegyz. RADNÓTI Sándor, Budapest: Magyar Helikon, BURKE, Edmund (2008): Filozófiai vizsgálódás a fenségesről és a szépről való ideáink eredetét illetően. Ford. FOGARASI György, Budapest: Magvető Kiadó, 29