Kőszegi Margit - Dancs Réka Rebeka (szerk.): TTK. Tér – Táj – Kép - Dimenziók 6. (Budapest, 2023)
RÉNES Balázs • „...Ennek egy mesterségét láttam, hasznost az mi földünkben is.” A 17. századi oszmán vízgazdálkodás és reprezentációja egy erdélyi követ szemszögéből
RÊNES Balázs Kurt Ali csausz csiflityében. Csak ott az kert mellett láttam egy csudára méltó dolgot; egyik nagy völgynek az oldalából mint viszik más völgybe egy bércen által az forrást rettenetes munkával. Szinte ott az kert mellett egy régi forrást Konstantinápolyba az császár fő [...] Az mint computálják vala az mesterek, 25 ezer magyar forintjába feltelik az egy forrás, azki kicsin víz, de láttam oly helt, hogy 50 ömére közel volt bé az bérc alatt, azhol az vízfolyását csinálták alatt hoszszan, mint az aknát?5 írja 1619-es első konstantinápolyi naplójában Borsos Tamás erdélyi diplomata, aki európai szemmel is csodálatra méltó vízelvezetési eljárás szemtanújává vált Ibrahim bégnél tett látogatása során. Tanulmányomban ennek a vízelvezetési eljárásnak járok utána Borsos Tamás naplóján keresztül, Hans Dernschwam és Evlija Cselebi követek és utazók feljegyzéseinek segítségével, felfejtve a kora újkori oszmán vízépítmények, csatornázási eljárások gazdasági és reprezentációs jelentőségének, majd hatalmi szimbólumrendszerének értelmezését - mindezt egy európai követ szemszögéből a 17. századi Konstantinápolyban. Borsoséhoz hasonló eljárást közöl - igaz pusztán gazdasági szemszögből - 1545-ös útinaplójában Hans Dernschwam, Habsburg követ is Nikápoly fűrészmalmait említve. „Mind a mai napig az a vezetett víz, amely a váron keresztül a hegyről ömlik alá, egy fűrészmalmot táplál, amiben két fűrész azokat a márványköveket szabdalja, amelyeket az itteni régi palotákból és egyéb épületekből termeltek ki... A vizet egy hegyről vezetik ide, olyan távolságból, mint egy lovas ember másfél napi útja?6 Nikápoly kapcsán Borsos is beszámolt a város vízellátásáról, itt az előbbiek fényében majdhogynem nevetségesnek hathat, miszerint a vizet tömlőkben hordják a városba a szél segítségével. „Ez az Nikápoly szinte az Duna-parton vagyon, az vára vagyon egy igen nagy erős oldalon, kősziklán... egy része mellette nagy szörnyű oldalon, azhova szekérrel semmiképpen nem mehetnek, hanem minden élést, fát, mit egyebet szamáron, öszvéren, lóterehében, vizet tömlőkben hordanak az városba széllel?37 A szél nyomáskifejtő említése ugyanakkor a korban is mérvadó arisztotelészi fizikából ered. Arisztotelész a Föld belsejében lévő szelek által kifejtett nyomással magyarázta például a földrengések kialakulását. Az aknák vagy éppen a tömlők említése során az oszmánok által használt víz- és csatornarendszerek közül akár a legősibbre, a qanatra is gondolhatnánk, amely Iránból terjedt el még az ókor idején, funkciója az öntöző területek vízellátása volt, ugyanakkor ez csupán a sivatagos éghajlatú, és főleg sík vidékeken terjedt el. Tekintve, hogy „a qanat olyan földfelszín alatt futó arab csatornarendszer, amely vertikális járataival a víztartó rétegbe nyúlva a gravitációt kihasználva vizet vesz fel és szállít, gyakran több kilométer hosszan mielőtt a felszínre juttatná a vizet az öntözőterületre. A Kr. e. I. évezredben terjedt el Iránból 5 Borsos 1972: 147. 6 Dernschwam 1984: 406. 7 Borsos 1972: 67. 8 Aristotle 2004:1. könyv http://classics.mit.edu/Aristotle/meteorology.l.i.html [hozzáférés: 2022. 12. 28.] 168