Ring Orsolya: A Nemzeti Színház-kép változásai és változatai a késői Kádár-korszakban - TÉRformák – TÁRsadalomformák 6. (Budapest, 2019)
A NEMZETI SZÍNHÁZ-KÉP A POLITIKAI ÉS A SZAKMAI DISKURZUSBAN - A Nemzeti Színház belső válsága az 1970-es években - Strukturális átalakítások a Nemzeti Színházban - 1978
terén veszélyeztette az ezekre igen sokat adó Aczél dominanciáját, aki joggal tartott attól, hogy a generációváltással az erőviszonyok Pozsgay javára fognak eltolódni. A Pozsgay-Aczél „háború" egyik fő színtere pedig éppen a Nemzeti Színház volt.427 Ez nyilvánult meg abban is, hogy bár a miniszter a Nemzeti Színház vezetésére a legalkalmasabbnak a szolnoki és a kaposvári színház igazgatóit, Székely Gábort és Zsámbéki Gábort találta, de mint láttuk, kompromisszumot kellett kötnie, és el kellett fogadnia, hogy Nagy Pétert nevezzék ki a színház igazgatójának, Székely Gábort főrendezőnek, míg Zsámbéki Gábort vezető rendezőnek, így a színház problémáinak megoldására tett nemzedékváltási szándék csak korlátozással valósulhatott meg, az Aczél György által a rendszerbe épített biztosítékkal, a politikailag megbízható Nagy Péterrel,428 aki mint a fent idézett levélből is kiderül, nem szívesen működött együtt a két rendezővel - bár a vele készített interjúban azt mondta, korábbról nem ismerte a munkájukat 429 -, ráadásul ellenséges viszonyban volt a Székely-Zsámbéki-páros legtekintélyesebb nemzeti színházi pártfogójával, Major Tamással.430 A színház vezetésének átalakítását hosszas tárgyalások előzték meg, ezek tartalmára következtethetünk abból a feljegyzésből, amelyet Tóth Dezső Pozsgay Imrének készített 1978. március 22-én. Mivel tudjuk, hogy Tóth Dezső Aczél embere volt, ezen dokumentum minden bizonnyal Aczél György álláspontját (is) tükrözi. Az irat tanúsága szerint nagyon fontos volt Székely és Zsámbéki tudomására hozni, hogy a Nemzeti Színház művészeti stílusa, formanyelve ugyan korszerűsítendő, de nem lehet kísérletezések terepe, és semmiképpen sem lehet „avantgárd". Emellett tudatni kellett velük, hogy nem ragaszkodhatnak Major Tamáshoz, mint főrendezőhöz, mert az ő nyugdíjazása politikai döntés eredménye, Major csak rendezhet, és mint színész játszhat a színházban. Ezzel párhuzamosan Majorral is tárgyalni kellett, „hangsúlyozva érdemeit, azok várható társadalmi megbecsülését, utalva további rendezői és színészi munkájának nélkülözhetetlenségére”.431 A feljegyzés még egy igen fontos pontot tartalmaz: „Székely és Zsámbéki nem tudnak arról, hogy nem egyenrangú, vagy közel egyenrangú posztokban kerülnek a színházhoz. Rendkívül körültekintően kell tudomásukra hozni, hogy Székely főrendező és Zsámbéki beosztott rendező.M32 Ez a kijelentés jól illeszkedik abba a politikai alkusorozatba, ami a Nemzeti Színház vezetésének átalakítását megelőzően a háttérben folyhatott, és melyet a töredékes visszaemlékezések alapján - hiszen a résztvevők már az események 427 RÉVÉSZ 1997: 267-268. 428 Nagy Péter a vele készített interjúban azt hangsúlyozta, hogy Aczél Györgynek nem tetszett Székely Gábor és Zsámbéki Gábor bekerülése a Nemzeti Színházba, ezért tette őt oda, mintegy kontrollként. Interjú Nagy Péterrel, 2008. 429 Interjú Nagy Péterrel, 2008. 430 RÉVÉSZ 1997. 268. 431 Tóth Dezső miniszterhelyettes feljegyzése Pozsgay Imre kulturális miniszternek a Nemzeti Színház vezetésének tárgyában - 1978. március 22. MNL OL XIX-I-7-CC-A Nemzeti Színház rendkívüli társulati ülésének anyagai-1978. 432 Uo. 121