Ring Orsolya: A Nemzeti Színház-kép változásai és változatai a késői Kádár-korszakban - TÉRformák – TÁRsadalomformák 6. (Budapest, 2019)
A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A KÖZÖNSÉG - A Nemzeti Színház közönsége
nézők a színházak közönségének sajátos csoportját alkották. Bizonyos szempontból törzsközönségnek voltak tekinthetők, ők voltak az alanyai egy-egy színház műsorstratégiájának, viszont más színházakhoz egyáltalán nem kötődtek, színházlátogatási szükségleteiket általában kielégítette az évi 5-7 előadás megtekintése egy színházban. Az 1979-ben a színházlátogatási szokásokról végzett szociológiai vizsgálat kiterjedt a bérletezés kérdésére is. A felmérés adatai azt mutatták, hogy a bérletezés nem volt tömeges jelenség, hiszen a színházba járó közönség több mint a felének soha nem volt bérlete. A fővárosi és a vidéki színházak helyzetét összehasonlítva elmondható, hogy a bérletezés sokkal inkább vidéki jelenség volt - a fővárosi színházlátogatók 10%-ának, a vidékiek 20%-ának volt a vizsgált időszakban bérlete -, hiszen a jellemzően egy színházzal rendelkező vidéki városok lakói egyébként is kevésbé válogathattak az előadások között. A bérletvásárlás emellett elsősorban a fiatalokra, illetve azokra volt jellemző, akik a szellemi szférában törekedtek mobilitásra, és műveltségük még nem volt elegendő ahhoz, hogy a színházak kínálatából maguk válogassanak.536 A NEMZETI SZÍNHÁZ KÖZÖNSÉGE Ha a Nemzeti Színház eladott jegyeinek összetételét részletesebben megvizsgáljuk az 1970-es években, láthatjuk, hogy bár a bérletesek száma 1974-től jelentősen emelkedett, a jegyek többségét továbbra 1. diagram. Eladott jegyfajták aránya az egyes magyarországi színházakban (1970)617 Mint az 1. számú diagramon is látható, a Nemzeti Színház eladott jegyeit szinte teljes mértékben közönségszervezőkön keresztül értékesítették (86,99%). A diagramról emellett leolvasható, hogy a fővárosi színházak jegyértékesítésére a nagy arányú közönségszervezés, a vidékiekre pedig a bérletezés volt jellemző, bár a fővárosban is működtek olyan színházak (József Attila Színház, Vígszínház), amelyek a vidéki színházakhoz hasonló arányban értékesítették bérlet formájában jegyeiket is a közönségszervezőkön keresztül értékesítették. A pénztári forgalom minimális volt, nagyságrendje inkább az egyéb módon terjesztett (pl. szakmai vagy szabad jegyek számához) hasonlítható. 149 536 LEVENDEL 1979: 35-43. 537 MNL OLXXXII-20 Művelődésügyi statisztikai iratok gyűjteménye, Színházi statisztikák, 1970.