Szalontai Csaba: Szeged születése. Megtelepedés a szegedi tájban a város alakulásáig - Opitz Archaeologica 14. (Budapest, 2019)
VI. A VIZSGÁLT TERÜLET RÉGÉSZETI KÉPE
A vizsgált terület régészeti képe érdemben foglalkozzunk. A Kárpát-medencei régészeti korszakok sajátossága azonban az, hogy elemzési szempontból a magyar középkor előtti időkből ebben a tekintetben leginkább csak két nép jöhet számításba: az avarság és a honfoglaló magyarság. Sajnos a többi régészeti korszak temetkezései - különösen azok csekély itteni száma miatt - kevéssé lehet alkalmas ennek elemzésére. Visszatérve a kötetünk bevezetőjében felvetett témához, hogy tudniillik lakott vagy lakatlan vidéknek számított a régészeti korokban Szeged és közvetlen előtere, vizsgáljuk meg, hogy a kibővített vizsgálati terület milyen régészeti képet mutat. Ehhez célszerű áttekinteni az egyes korszakok tájhasználatát is, mert ezek segítségével kaphatunk arról képet, hogy az ide érkező népek miként értékelték a tájat, azt a környezetet, amelyben új otthont, településeiket, temetőiket és a gazdálkodásra alkalmas területeket kellett kijelölniük. Az áttekintésünket a jelenleg elérhető legfrissebb lelőhely-nyilvántartási adatokra építjük, amely minden szegedi és Szeged környéki régészeti lelőhelyet tartalmaz. Szerencsés helyzetben vagyunk ebben a tekintetben, ugyanis az utóbbi 3 évtizedben Csongrád megye teljes régészeti topográfiája elkészült az egykori József Attila Tudományegyetemen írott szakdolgozatoknak köszönhetően, amelyek mindegyike alapos és szisztematikus terepbejárás alapján készült. Az így keletkező hatalmas adatbázist szerencsésen egészítik ki a különböző nyomvonalas nagyberuházásokhoz kapcsolódó múzeumi régészeti terepbejárásások (M5, M43 autópálya, a Szeged körüli ún. nyugati elkerülő út vagy éppen az ukrán-magyar gázvezeték stb.).702 A lelőhelyadatok közül azonban csak azokat hasznosítottuk, amelyek szakmai szempontból is hitelesnek számítanak. Ennek egyik fontos feltétele az volt, hogy a lelőhely pontos helye ismert legyen, azaz a felfedezésekor tett térbeli megfigyelések alapján ma is biztosan lokalizálhatók legyenek. Sajnos különösen a muzeológia korai évtizedeiben sok olyan lelet került a múzeumokba, amelyeknek nem volt pontos helyszíne, vagy a helyszín megadott adatai ma már nem azonosíthatók. Hiába jegyezték fel például, hogy a leletek a szegedi vagy zsombói határban kerültek elő, vagy sokszor még a határrész, dűlő, sőt, sok esetben a tanya- vagy földtulajdonos nevét is megadták, ha azonban ezeken kívül nincsenek pontosítható adatok az előkerülés helyszínéről, akkor ezek a tájhasználat vizsgálata közben nem hasznosíthatók. Ugyancsak mellőztük az ún. szórványok hasznosítását. A régészetben szórványnak vagy szórványosan előforduló leletnek hívjuk azokat a tárgyakat, amelyek 1-3 darabból állnak, és csekély mennyiségük alapján nem lehet egy nagyobb kiterjedésű lelőhelyet térképre rajzolni. Sok esetben fordul elő, hogy a szórványosan előkerülő felszíni leletek egy későbbi feltárás során mégis egy egész települést jelezhetnek, azonban ez a mostani munkánkban sajnos nem volt ellenőrizhető, erre nem volt keretünk, és nem is volt célunk. Sok régészeti lelőhely esetében fordul elő az, hogy a megtalált leletek alapján nem minden esetben lehet pontosan meghatározni a lelőhely korát, mivel nem tartalmaznak olyan egyedi jellegzetességeket, amelyek alapján ez elvégezhető lenne. Ilyen esetekben - különösen az agyagedények esetén - néhány általános vonás alapján legfeljebb csak annyi állapítható meg, hogy az edény valószínűleg az őskorban vagy a népvándorláskorban készült, és ennél pontosabban nem tudjuk keltezni. Mivel mindkét fogalom nagyon hosszú időt ölel fel, azért a tájhasználat korszakonkénti elemzése során ezeket az adatokat sem tudjuk hasznosítani, ezért nem is szerepelnek az ilyen lelőhelyek a térképünkön. Végezetül hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy a most következő áttekintésünkben nem törekedtünk a terület teljes körű településtörténeti vizsgálatára, mindössze az itt megtelepedő régészeti korú népek tájhasználatát szeretnénk bemutatni. Éppen emiatt mellőzzük a lelőhelyek pontos leírását, elemzését vagy időrendi kérdéseinek taglalását.703 A lelőhelyeket nagyobb korszakonként válogattuk - rézkor, bronzkor -, és nem bontottuk tovább régészeti kultúrákra. Természetesen egy-egy régészeti kultúra vagy nép esetében sem tagoltuk tovább a lelőhelyeket a belső időrend alapján, így az avar kor mindhárom korszaka (kora, közép- és késő avar kor) egy gyűjtőfogalomba került. Ugyancsak nem válogatták szét a településeket és a temetőket jelölő lelőhelyeket sem, mivel ezek ugyannak a népnek, kultúrának az egyenrangú nyomai.704 *** Szeged környékének legkorábbi emberi megtelepedést mutató nyoma a felső paleolitikumból való (kb. 24 000 ezelőtt). A lelőhely az öthalmi dombokon található, és egy kis vadászó közösség nyomait ismerjük innen. A paleolit vadászok életmódja semmiben sem 702 Lásd: Úton - útfélen; Pusztaszertől Algyőig; Út (on) a kultúrák 2017. 703 Emiatt a lelőhelyek kiterjedését sem ábrázoljuk, hanem csak a középpontjukkal jelöljük meg, továbbá sem a nevüket, sem a hivatalos azonosítószámukat nem raktuk fel a térképekre. 704 Kénytelenek voltunk ezeket a szűkítési szempontokat alkalmazni az áttekintésünk hasznosságának és a megállapítások objektivitásának fenntartása érdekében. 165