Szalontai Csaba: Szeged születése. Megtelepedés a szegedi tájban a város alakulásáig - Opitz Archaeologica 14. (Budapest, 2019)
II. SZEGED ÉS KÖRNYÉKÉNEK FÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI - II.4. Éghajlat - II.5. Vízrajz - Egyéb szikes tavak
94 II. SZEGED ÉS KÖRNYÉKÉNEK FÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI vonalán a Tisza felé, amint az jól látható az I. katonai felmérésen is.369 A mai Szent István térnél ez a meder kiszélesedett, nagyobb öblözetet hozott létre, ez szinte pontosan megegyezik a mai tér alapterületével (70. forrás).TM Innen a Szent Mihály utca vonalán folyt tovább a víz a mai Glattfelder tér felé, ahol a Kiskörút északi nyomvonalán betorkollott a vár északi fala mentén a Tiszába. Mivel a Felsőváros déli, természetes határa a Sóhordó utca volt, és az utca, illetve a vár északi fala között mindig is üres, beépítetlen terület feküdt, bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a teljes terület vízjárta, tocsogós, mocsaras volt. Annak igazolására, hogy a város késő középkori, majd az újjáépítés után kialakult szerkezete és utcahálózata mennyire szorosan igazodott a felszíni vizekhez, egy konkrét példát szeretnénk hozni. 2018-ban a Juhász Gyula 3. szám alatt egy építési engedélyeztetési eljáráshoz talajmechanikai fúrásokat készíttetett a tervező.371 Az építési telek ugyan a Juhász Gyula utcából indul, de annak délkeleti vége a mai Tisza Lajos körútra nyílik. A talajfúrások azt mutatják, hogy a porta Juhász Gyula utcai végében kb. 0,5-0,8 méterrel vékonyabb a feltöltési réteg, mint a Tisza Lajos körút felőli végében. Az adatból egyértelműen kirajzolódik az a profil, amely igazolja, hogy a körút vonala pontosan követi az egykori medret. Természetesen az sem véletlen, hogy e meder vonalán épült ki a mai Kiskörút, mert a meder vizes környezete még a 19. század végén, 20. század elején sem biztosított megfelelő teherhordó talajt, amely alkalmassá tette volna nagyobb lakóépületek felépítésére. Ennek a medernek egy szakaszát hasznosítva készült el korábban az Eugénius-árok is. Ez a meder lényegében állandóan vízzel telt volt, szárazabb periódusokban esetleg kiszáradhatott, de már a legkisebb csapadékkal ismét vízzel telt meg. A meder választotta el a várat a Felsőváros déli határától, amelyen a 19. század végéig csak pallókon, kisebb fahidakon lehetett átkelni. Az átkelés nehézségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Glattfelder téren, ennek várral szembeni partján állott Szeged egyetlen Nepomuki Szent János szobra, aki a vízen járók és utazók védőszentje volt, és jellemzőn olyan helyre emeltek neki szobrot, ahol nehezebb lehetett átkelni.372 Mivel a meder egészen a nagy árvizet követő újjáépítésig vízzel volt tele, emiatt nem lehetett beépíteni, hiába csökkentették mesterséges feltöltésekkel a vízfelület nagyságát. A Kossuth Lajos sugárút és a Mérey utca felől érkező ér a mai Szent István tér és Szent Mihály utca találkozásánál egyesült azzal a felszíni vízfolyással, amely a mai Csongrádi sugárút vonalán észak felől folyt a városba, és egyúttal ki is jelölte a Felsőváros nyugati határát, amelyet egyébként az eredeti utcanév is ebben a formában őrzött meg. E két meder egyesült vízmennyisége folyt aztán tovább a fent részletezett útvonalon a Tisza felé (85. térkép). A nagyjából a mai József Attila sugárút felől érkező ér egy ága kelet felé kerülte meg az útjába eső kis löszös szigetet, és a felsővárosi Minoriták temploma mellett kelet felé elhaladva a Sándor-révébe vezette vizét, amelyet „Vízállásos nagy Fenék” néven neveztek.373 A Felsőváros szigetét felszabdaló erek folyásiránya jól követhető az egymással párhuzamos haladó utcák hálózatában, majd a medrekkel együtt az utcák is kikerülték a Felsőváros centrális szigetét, és így alakultak ki az ott jellemző zegzugos kis utcák. E térképek a legnagyobb tanulsága az, hogy a rajtuk ábrázolt felszíni vizek nem ideiglenes jellegűek voltak, hanem állandóak. Olyan vízrajzi elemek, amelyek valószínűleg mindig vízzel borítottak voltak, medrük mindig látható és a közösség számára értelmezhető maradt, egészen addig, ameddig mesterségesen el nem tüntették. Az évszázados állandóságukat legjobban az igazolja, hogy a telek- és utcaszerkezet a felszíni vizekhez igazodva alakult ki, azok medréhez és vízzel borítottságához így alkalmazkodtak az itt élők. Ez az alkalmazkodás teljesen természetes folyamat lehetett, hiszen a medrek nemcsak a vizükkel jelzik létüket, hanem a domborzatban is jól értelmezhetők a partoldalak. A török kort követően készült kéziratos térképeken is gyakran találunk olyan elemeket, ahol egyértelműen látszik, hogy a település- vagy utcaszerkezet a helyi felszíni vizekhez alkalmazkodik, a lakótömbök, porták mintegy körülveszik a felszíni vizek medrét. Ilyen például Giba Antal 1879 júliusában készített térképe, amelyen a Pétervári úttól délre kettő, északra pedig egy ilyen csöpörkét rajzolt (95/10. térkép), vagy több másik térképlap a Szépítő Bizottmány iratai közül (32., 38., 44., 45., 50. térkép). 369 Ez a Péter 1974. 366. oldalon azonosított Víz köz. 370 Emiatt a Szent István tér mai járószintje lényegesen alacsonyabban a környező utcáknál, és beépítésére is azért nem került sor, mert helyén egykor tó volt. 371 Az adatokat Török Csongor tervezőnek köszönöm! 372 Reizner 1899.238. A szobrot 1882 januárjában bontották el. Fári 1992.215,216. 373 Azonosítási lehetőségéről lásd Csongor 1968.123.