Szende Katalin - Uhrin Dorottya - Vadas András (szerk.): A történelem asztalánál (Budapest, 2022)
FÁCÁNLEVES / PHEASANT SOUP
„A PÁZSIT SZÉLÉRE KÜLÖNBÖZŐ FAJTÁJÚ ILLATOS FÜVEKET KELL ÜTETNI...” Zöldséges- és fűszerkertek a középkori kolostorokban Urbán Máté A középkori szerzetesek életében fontos szerepet játszott a kertészkedés. A benedeki Regulában olvasható, hogy: „A monostort, ha lehetséges, úgy kell építeni, hogy minden szükséges dolog, mint a víz, malom, kert és különféle műhelyek a monostoron belül legyenek.. 7’1 A monasztikus rendek életében a kertek elsősorban az önellátást biztosították, de spirituális szerepük is volt. A kora középkori kolostorkertekben a gyógyfüves kertek, a zöldségeskertek és a díszkertek általában nem különültek el. A legtöbb növénynek ugyanis többféle funkciója volt: számos zöldséget és a legtöbb fűszernövényt gyógyászati célokra is használták. Az étkezésre és a gyógyításra használt növényeket azért sem különítették el egymástól, mert a középkori orvoslásban a legfontosabb kezelési mód a diéta volt. A kolostorkertek virágkora egybeesett a kolostori orvoslás virágzásával, amely a Karolingkortól a 12-13. századig tartott. A latin kereszténység kora középkori regulái nem említik a gyógyfüves kerteket, így lehetséges, hogy a herbulariusok csak a 7-8. században váltak állandó tartozékaivá a nagyobb monostoroknak, a kolostori gyógyászat fejlődésének hatására. A Karoling reneszánsz idejére a monostorokhoz xenodoctionek kapcsolódtak, ahol a betegeket ápolták, valamint iskolák, amelyek oktatási központokként működtek. Ekkor indult fejlődésnek a kolostori gyógyászat. A 800 körül keletkezett bambergi kézirat védelmébe veszi ezt a gyakorlatot, ami arra utal, hogy az a korban viszonylag új jelenségnek számíthatott.3 A legtöbb gyógynövényt ókori előzmények alapján azonosították, de számos újabb faj is megjelent, mint például a szegfűfélék és a gyöngyvirág. Az antik hagyományok mellett a népi gyógyászati tapasztalatnak is fontos szerepe volt a gyógyfüvek megismerésében.4 A kolostorkertekkel kapcsolatos források először a Karoling-korban tűnnek fel koncentráltan. Ezek közül különleges képi forrás a Sankt Gallen-i alaprajz. A tervrajz 816 és 836 között készült Gezbert Sankt Gallen-i apát számára. A terv nem egy konkrét épületkomplexumot ábrázol, hanem az eszményi monostort jeleníti meg. Készítője ismeretlen, feltehetően egy magasabb társadalmi körökben mozgó reichenaui szerzetes lehetett. Valószínű, hogy a művet felhasználták a későbbi kolostorépítészetben. A tervrajzon négy különböző kertet is feltüntetett a készí 1 Szent Benedek regulája 66: 5-6. 2 Stannard 1986: 74; Jotischky 2011: 118. 3 Meyvaert 1986: 39-40. 4 Stannard 1986: 71-73. 5 Thompson 2001: 38-39; Sz. Jónás 2010: 64-65.