Takács Miklós: Partes inferiores. Tanulmányok a Kárpát-medence déli részének középkori településrégészetéről - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 22. (Budapest, 2021)
XVII. A Délvidék a 14. század végétől a 16. század közepéig
2. Várak a Délvidéken a 14. századtól a 16. század elejéig 267 A középkori Magyarország déli részén álló várak védelmi képességét talán az tükrözi a legszebben, hogy a felsorolt három, eseménytörténeti szempontból is exponált szerepet játszó helyszínen túl alig találni példát arra, hogy egy-egy várat a dinamikusan fejlődő ostromtechnikához igazítottak volna a 15. század második felében vagy a 16. század elején. Egy további kérdés az ágyútűz kivédésére valóban alkalmas védmű, a rondella építése a Délvidéken a 15. század végén - 16. század elején. Ilyen védmű építésére a döntő török támadás kivédésére felkészülni igyekvő Magyarország déli részén jószerivel egyetlen - és a dolgok jelen állása szerint sajnos csak feltételes, időrendi szempontból bizonytalan - példát találni. A negatív összkép alóli egyetlen lehetséges kivételt a péterváradi vár, pontosabban: erődített ciszterci monostor jelenti. Ennek ugyanis egy 17. század végi térkép 1685 (32. tábla 2) tanúsága szerint volt a Duna bal partján egy elővára, amely északi szélén rondellával zárult. Mivel a péterváradi várban az 1526-os foglalás után - oszmán-török írott források szerint 1686 - nagyobb arányú átépítés, illetve védműfejlesztés nem folyt, a hivatkozott építményt a török foglalás előtti korból származtathatjuk. Azaz a rondellát akár a középkori Magyarország egyik legkorábbi rondellájának is elkönyvelhetnénk. Határozottabb állítást azonban csak e védmű maradványainak szerencsés meglelése után lehet majd mondani. Egy ilyen szerencsés véletlenre a mai Újvidék belvárosában lehet(ne) számítani, nagyjából a két világháború között épült Báni palota, illetve Munkásotthon közötti területen, a 2010-es években már a Mihajlo Pupin nevét viselő sugárút nyomvonalában. Az átnézeti feltárási adatokat oly módon lehet általánosítani - mintegy áthidalva a feltárt felületek kis kiterjedéséből, a keltezési problémákból adódó nehézségeket hogy a középkori Magyarország déli részén álló várak túlnyomó többsége csak a kisebb embertömegeket mozgató portyák felfogására és kivédésére volt alkalmas, elsősorban oly módon, hogy utat, révet stb. elzáró fizikai akadályként szolgált. De oly módon is, hogy a bennük állomásozó mobil katonaság nyílt színi csatában vehette fel a harcot a betolakodók ellen. Nagyobb létszámú és fejlett ostromtechnikával rendelkező seregek megállítására csak egyetlen várat, a nándorfehérvárit igyekeztek a 15. század második felében vagy a 16. század elején alkalmassá tenni.1687 Ezzel szemben a többi erősségnek a csupán a török sereg felvonulásának lassítását kellett (volna) szolgálni. Az adott koncepció értelmében, amíg a magyar király serege az adott várat fel nem menti, és török sereg útját nem állja.1688 A végvárvonal fejlesztésének ütemén, illetve mértékén sajnos az sem változtatott, hogy a 15. század közepére többszörösen bebizonyosodott: az oszmán-törököt egy Magyarországról vezetett had szárazföldi csatában nem tudja megverni, így a védekezésnek egyetlen reális esélye lett volna: az, hogy - az oszmán-török hadjáratok szezonalitásának ismeretében - egy várlánc segítségével valóban le lehessen lassítani a törökök vonulását addig, amíg az ország déli részén elakadt seregük az ősz beállta miatt vissza nem fordul. (Az oszmán-török hadaknak ugyanis Kászim napján, azaz október 26-án meg kellett kezdeniük a hazatérést.)1689 E cél eléréséhez azonban nem egyetlenegy, hanem több nagy, illetve közepes méretű várra lett volna szükség az ország déli részén nemcsak kiépült, hanem jól fenntartott, sőt folyamatosan korszerűsített várrendszerben. Olyan erődítményekkel, amelyek az ostromtüzérség romboló hatásának nemcsak több napon át, hanem hosszú hetekig is ellen tudtak volna állni. Összességében tehát mind az írott források, mind pedig a régészeti feltárások számbavétele által elég negatív képet kapunk a déli határvédelem kialakításakor életre hívott várrendszerről, pontosabban e rendszer fenntartásának és fejlesztésének módjáról. A várásatások egységes szempontú elemzése ugyanis azt igazolta - az egyes feltárások kis alapterülete, illetve hiányos mértékű közlése ellenére is -, hogy a várak túlnyomó többségében nem történt meg a védelmi rendszer korszerűsítése az ostromtechnika ugrásszerű fejlődése ellenére sem. A három kivétel - érdemes megismételni a nagyobb nyomaték kód- 1685 Schmidt-Boskovic 1939, 303, 1. kép. Újraközlései: Takács 1989, 87, számozatlan ábra. Gere 2000, 65. kép. 1686Ezeket áttekintette Zbrojevic 1976, 101-104. 1687 Popovic 2006, 151-153. 1688E stratégiát fogalmazza meg a futaki tábort 1526 júliusában elhagyni kényszerülő Tömöri Pál. Katona 1976, 91. 1689 Sinkovics 1966, 774-775; Perjés 1975, 9-10; Szakály 1975, 10; Tóth 1985a, 785; Tóth 1985b, 159-160.