Takács Miklós: Partes inferiores. Tanulmányok a Kárpát-medence déli részének középkori településrégészetéről - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 22. (Budapest, 2021)
VIII. A Kárpát-medence déli része az Avar Kaganátus idején
116 VIII. A Kárpát-medence déli része az Avar Kaganátus idején Sziszek (Sisak), Suhopolje, Velika Gorica,699 Velika Horvatska. Ezeket a jelen elemzésbe nem vontam be. Annak okán, hogy e leleteknek bizonytalan a régészeti kontextusa, így elsősorban az, vajon csontvázas temetők leleteiről lehet-e szó. E szempontot pedig Szlavónia esetében a lehető legnagyobb figyelemben kell részesíteni annak következtében, hogy e területen már a kizárólag hamvasztásos sírokból álló temetőkre is vannak biztos nyomok az Avar Kaganátus idejéből.700 (Ilyen temetőkről dolgozatom e fejezetének következő alfejezetében fogok szólni.) c) Az avar kori sírok, illetve temetők területi megoszlása a Bácskában 701 A Duna-Tisza köze déli harmadában a kora avar temetők egy sajátos területi megoszlást mutatnak, így egy fragmentált és mozaikszerű települési képre utalnak, természetesen csak akkor, ha a temetők topográfiai helyéből levonhatók településrégészeti következtetések. A lelőhelyeket ábrázoló térképen azonnal észrevehető, hogy e temetők többsége a kutatott terület északi, illetve középső harmadában található, miközben az sem kétséges, hogy a vizsgált terület déli, pontosabban délnyugati szélén is vannak lelőhelyek. Több települési gócterület rajzolódik ki a temetőkkel fedett régiókban. Ezek: Szeged és tágabb környéke, a Tisza alsó folyásának a vidéke, nagyjából Óbecséig, a Telecskai-löszhát, illetve a Duna mente nagyjából Bácspalánkáig (szerb: Backa Palanka). Hiányként, „fehér foltként” a Duna-Tisza közi homokhátság déli széle, illetve Délkelet-Bácska regisztrálható. Egy ilyen elterjedési térkép akkor is tartalmaz településtörténeti szempontból releváns adatokat, ha vannak torzító tényezők. Az adott régióban első helyen az, hogy Baja és Szeged - és az 1970-es évektől Szabadka - környékén kiemelkedően magas, míg más, kisebb régióban általában alacsony az avar kor iránti érdeklődés szintje. Ez pedig mindenképp módosítja a lelőhelyek sűrűségét az adott területeken. E torzító hatás tudomásulvétele mellett is fel kell tennünk a kérdést: mi okozza a területi elterjedés sajátságait. Balogh Csilla a 2010-es években írt bölcsészdoktori disszertációjában 702 e sajátságokat stratégiai okokra igyekezett visszavezetni, mintegy továbbfejlesztve Kovrig Ilona 1955-ös gondolatát 703 arról, hogy a Duna-Tisza közének avar megszállása a Duna irányából folyt volna, a dunai átkelőhelyek felhasználásával. Magam már az 1990-es évek végén megfogalmaztam azt a gondolatot, hogy a kora avar temetőkből kirajzolódó települési kép nem a megszállás pillanatának a rögzülése, hanem természetföldrajzi, konkrétabban vízrajzi okok állhatnak a hátterében.704 így számomra az bizonyult a leginkább feltűnőnek, hogy e korszak sírmezőinek jelentős része különböző, kisebb-nagyobb vízfolyások mellett, illetve a két nagy folyó árterének a szélén található. A lelőhelyek e vizek felé „gravitálnak”, majdhogynem lelőhelyláncolatokat alkotnak észak-déli irányban, nemcsak a Duna és a Tisza, hanem például egyes tavak, továbbá számos kisebb ér, illetve patak mellett is. A két nagy folyam melletti lelőhelyláncolatok közül a Duna-mellékiek egyes tagjai: Küllőd (szerb: Kolut)-Halastó, Zombor-Kukula-téglagyár, Bácsszentiván (szerb: Prigrevica), Apatin-Szikes, Szilágyi (szerb: Svilojevo), Szond (szerb: Sonta), Gombos (szerb: Bogojevo)-I. temető; a Tisza-melléki láncolatéi pedig Adorján (szerb: Adorjan)-Körösparti halom, illetve Papföld, Ada-Komlós-téglagyár, Ada- Zapletán-téglagyár ( Petőfi-téglagyár), valamint Ada-Zentai út, Mohol (szerb: Mol)-Pionír-téglagyár, Péterréve (szerb: Backo Petrovo Selo)-Csík, Óbecse- Perlek, valamint Pionír utca. Továbbá a Telecskailöszhát déli szélén húzódó tavak, áradmányos területek partjai közelében is hasonló lelőhelysűrűséget mutatnak, amit a következő lelőhelyek tanúsítanak: Kúla (szerb: Kula)-Buducnost-téglagyár, Verbász (szerb: Vrbas)-Polet-téglagyár, Szenttamás 699 Az innen származó kisszíjvég igen alapos közlése: Demo 2014, 60-61. 700 Sekelj-Ivancan-Tkalóec 2006, 145, 3. kép; Filipec 2009a, 355. 701 E dolgozat első változatát két évtizeddel ezelőtt jelentettem meg németül is, magyarul is: Takács 1999,457^172; Takács 2000b, 1095-1118. 702 Balogh 2016b; Balogh 2013 (a disszertáció tézisei: http://doktori.btk.elte.hu/hist/baloghcsilla/tezis.pdf), nyomtatott változata: Balogh 2016a, 703 Kovrig 1955, 30M4, 704 Takács 1999, 459M60, valamint 461, 1. kép; Takács 2000b, 1098-1099 és 1100, számozatlan térkép.