Takács Miklós: Partes inferiores. Tanulmányok a Kárpát-medence déli részének középkori településrégészetéről - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 22. (Budapest, 2021)
XVII. A Délvidék a 14. század végétől a 16. század közepéig
1. Történeti helyzetkép 253 gek, erődített monostorok egy külső és egy belső erődítésláncot 1581 alkottak ugyan, de a török portyákat így is csak korlátozott mértékben tudták elhárítani. E védelmi rendszer hatékonyságát sajnos jelentős mértékben rontotta, hogy a Délvidék egy jelentős hányada e két várlánc közé esett. Ennek ellenére érdemes még egyszer kiemelni a nagyobb nyomaték kedvéért: már Zsigmond király idejében megindult a végvárvonal kiépítése (52. tábla 2). A vállalkozást a kezdetektől fogva kudarcok kísérték, amint ezt például Galambóc (szerb: Golubac) várának 15. századi története is jelzi.1582 A Vaskapu déli oldalán álló és szerb kézen levő várat a török már 1391-ben elfoglalta, de ekkor még sikerült felmenteni. Az 1427-es tatai szerződés értelmében a várat Lazarevics Istvántól Zsigmond királynak kellett volna megkapnia, az mégis török kézre került, és a megszerzésére indított 1428-as hadjárat kudarccal zárult, magát Zsigmond királyt is majdnem elfogták. A védekezés offenzív részeként a 14. század végétől az oszmán-törökök balkáni terjeszkedésének hírére egy sor törökellenes hadjárat indul, nemcsak magyarországi vagy a környező államokból származó csapatokkal, hanem egy-egy esetben Nyugat- Európából érkező lovagok segítségével.1583 A török kiűzésének céljával indított offenzív hadműveletek azonban sorra-rendre katasztrofális vereséggel zárulnak.1584 Már a kezdet is vészjósló volt. Az 1396- ban a török kiszorítására szervezett, mondhatni, összeurópai részvétellel indított hadjárat a nikápolyi (bolgár: Nikopol) csatával a keresztes sereg szétverésével zárult.1585 A Zsigmond-korban ezután is indultak - igaz, sokkal kisebb volumenű - támadó hadműveletek, például a Vaskapu bejáratánál fekvő Galambóc elfoglalására, és ezeket sem koronázta siker. Az 1440-es évek elejétől, Hunyadi János (24. tábla 3) fellépésével, magyar részről egy új offenzív szakasz vette kezdetét. Ennek során - mintegy visszatérve az 1396-os hadjárat koncepciójához - ismét támadó hadműveletek indultak a Balkán belsejébe. Idesorolható Hunyadi 1443-44- es téli hadjárata, az 1444-es várnai csata, az 1448- as második rigómezei ütközet, valamint az 1454-es hadjárat.1586 Sajnálatos tényként kell leszögezni, hogy a nagyobb seregeket megmozgató hadjáratok ez esetben is vereséggel végződtek. Ezek sorába tartozik az 1444-es várnai (bolgár: Varna) csata, az I. Ulászló és Hunyadi János által vezetett keresztény szövetséges hadsereg veresége, ahol maga a király, I. Ulászló is elesett.1587 Végezetül, e sorba tartozik az úgynevezett második rigómezei csata 1448-ban, a Hunyadi János által az Észak-Balkán felmentésére és Szkander bég megsegítésére szervezett hadjárat kudarca.1588 Szinte látleletszerű az, ahogyan 1456-ban Hunyadi János nem a Balkán belsejében, hanem a nándorfehérvári vár török ostrom alóli felmentésével 1589 éri el utolsó nagy diadalát. Hunyadi - és hozzá kell tenni: a keresztes hadat a nándorfehérvári vár előtti, a folyóparttól több tíz méterrel magasabban elterülő platóra szinte hegymenetben támadásra vezető Kapisztrán János 1590 (24. tábla 4) — haditette világtörténeti jelentőségű. Hét évtizeddel meghosszabbította a Magyar Királyság független államként való létét, lehetővé tette Mátyás király uralkodását és a Jagelló-kort, a magyar reneszánszot. Továbbá lehetővé tette, pontosabban csak lehetővé tette volna a határvédelmi rendszer alapos kiépítését is.1591 1581Kubinyi 1992, 65-76. 1582Pálosfalvi 2018, 65-70. 1583 A nyugat-európai lovagok részvételét tárgyaló kiterjedt szakirodalomból lásd az alábbi, a közelmúltban megjelentetett munkát: Bárány 2005, 517-572. 1584 Az oszmán-törökök 14-15. századi balkáni terjeszkedését a magyar szakközönség számára a közelmúltban áttekintette: Kubinyi 1981, 66-107; Szakály 1986, 11-57. A magyar ellenakciókra fókuszálva mutatja be e terjeszkedést: Pálosfalvi 2018, 82-141. 1585 A csatát elemző irodalomból egy, a közelmúltban megjelent összefoglalásra szeretnék utalni: Pálosfalvi 2018, 51-55. 1586 Pálosfalvi 2018. 1587 Pálosfalvi 2018, 51-55. 1588 A második rigómezei csatáról lásd: Kiss L. 1895, 1—42, 157—181,339—349, 454—486; Pálosfalvi 2018, 120-141. 1589 A nándorfehérvári diadalról szóló kiterjedt szakirodalomból csak néhány újabb munkát szeretnék megemlíteni: Négyesi 2003, 43-60; Cseh 2016; Pálosfalvi 2018, 166-173. 1590 A szentté avatott Kapisztrán János életútjának e fontos, mondhatni, egyik utolsó és talán legfontosabb állomását alaposan ismerteti: Kálmán-Veszprémi 2013: A kortársak megítélését Kapisztrán Szent János szerepéről a nándorfehérvári diadalban röviden, de pontosan írja le: Veszprémy 2010b, 702. 1591A határvédelem kiépüléséről lásd a XVII/2. alfejezetet.