Takács Miklós: Partes inferiores. Tanulmányok a Kárpát-medence déli részének középkori településrégészetéről - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 22. (Budapest, 2021)
XVII. A Délvidék a 14. század végétől a 16. század közepéig
1. Történeti helyzetkép 257 méhen nem vettek részt. Sőt, a rigómezei csata után Brankovics magát a Szerbiából menekülő Hunyadi Jánost is elfogta Szendrő várában, és csak váltságdíj megfizetése ellenében volt őt hajlandó szabadon bocsátani.1615 A szerb despoták magatartása jellegzetes, egy olyan sajátos „mintát” követ, amely más balkáni, haláltusájukat vívó országok főembereinek körében is kimutatható. A balkáni országok székhelyének oszmán-török elfoglalását megelőző vagy kísérő, belháborúkkal tarkított időszakban rendszerint felbukkantak olyan helyi főemberek, akik rövid távú előnyök fejében lepaktáltak a meghódítóikkal 1616 azon hiú reményben, hogy erőiket meg tudják őrizni a rövidesen bekövetkező időre, amikor a török foglalás dinamikája megtörik. Ilyen, török vazallussá vált főember volt Bulgáriában Iván Szracimir vidini bán, Szerbiában Lazarevics István és Brankovics György despota, Boszniában II. Tvartkó király, illetve Szandalj vajda, Macedóniában pedig az epikus énekek hősévé méltatlanul avanzsáló Marko királyfi.1617 E sajátos kettős hatalmi időszak a Balkán-félszigetnek csak egyetlenegy vidékén, a modern kori Albánia területén tudta megnövelni az ellenállás erőit, mivel Szerbia 1389- ben, a rigómezei csatában végzetesen meggyengült, és a IV. Dusán István cár által meghódított epiroszi partvidék albánjai önálló uralmi központot tudtak létrehozni tehetséges vezérük, Szkander bég vezetésével.1618 169 A 14-15. századi Magyarország a felsorolt főurakkal szoros kapcsolatokat ápolt, de közben önálló védelmi rendszert is igyekezett kialakítani. Amint erre fentebb már utaltam, Zsigmond király idejében megindult a déli határvédelmi rendszer kiépítése. A történelem iránt érdeklődők körében nem e várláncok ténye számít evidens ismeretnek. Szélesebb körben a védekezés legpozitívabb történése, az 1456-os nándorfehérvári csata 1616 ismert, joggal. Ez esetben - mint közismert - már csak a korabeli Magyarország határán sikerült megállítani a Mehmed szultán vezette oszmán-török sereget. Más esetekben a győztes csaták, jellemző módon, a Magyarország, illetve Horvátország belsejében portyázó török seregek szétverését jelentették.1620 Ilyen volt például Kinizsi Pál (22. tábla 1) és Báthory István 1479-es diadala a kenyérmezei csatában,1621 vagy a Beriszló Péter (22. tábla 2) által 1513-ban, győzelmesen megvívott korenicai csata.1622 Az ilyen hadműveleteket sem kísérte azonban mindig siker: a ma már Magyarországon alig számon tartott, 1493-as korbáviai (krbavai, korbáv-mezei, udbinai csatában) a portyából hazatérő boszniai törökök megsemmisítő vereséget mértek a Derencsényi Imre horvát bán által vezetett horvát seregre.1623 A kortársak szerint e csatában elveszett a horvát nemesség java. A betörő török seregek elleni védekezésen túl, magyar részről offenzív hadműveletek Hunyadi János 1456-os halála után már alig folytak, és ezek jelentőségét a magyar fél rendszerint túlértékelte - ennek jellemző példája Szabács várának 1476-os megvívása, pontosabban e sikeres várostrom magyarországi visszhangja.1624 Miközben oszmán-török részről folyamatosan folyt a „kis háború”, azaz nemcsak a végvárak elleni támadások sora, hanem a védelem anyagi alapját jelentő hátországok pusztítása és a lakosság elhurcolása is (22. tábla 3). Sőt, az események - magyar szempontból egyértelműen negatív - dinamikája a 15. század közepe után fel is gyorsult. 1463-ban, Bosznia meghódításának lezárulása 1625 által az oszmán-törökök majdnem az egész Balkán-félsziget birtokába jutottak. 1615 Pesty 1877a, 33. 1616 E tényt fogalmazza meg némiképp burkoltan Aleksandar Krstic, a törököknek való behódolást a Török Birodalom és Magyarország közötti választásként ábrázolva: Krstic 2017, 129-163. 1617Személyéről, életútjáról monografikus igényű elemzést tett közzé Popovic 1988, 1618 Ducellier 1988, 1278-1279. oszlop. 1619 Négyesi 2003, 43-60. Cseh 2016; Pálosfalvi 2018, 166-173. 1620 Szakály-Fodor 1998, 8, 29-31. 1621 Szakály-Fodor 1998, 12-24. 1622 Rainer 2017, 2-3. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy Korenicánál 1491-ben is sikerült szétverni a stájerországi portyáról hazatérő török sereget. Kruhek 2009, 192-203. 1623Kuzic 2014, 11-63. 1624Veszprém 2009, 36-61. Pálosfalvi 2018, 228-243. 1625Pálosfalvi 2018, 203.