Tari Edit - Tóth Endre (szerk.): Laudator temporis acti. Tanulmányok Horváth István 70 éves születésnapjára (Esztergom-Budapest, 2012)
Hegedűs András: Jsten segedelmével a törökök császárát a fent mondott várból kivetettük"
Hegedűs András krónikája és a Velencei Titkos Tanács jegyzőkönyve alapján Hunyadi János levelének eredeti szövege az eddigieknél pontosabban rekonstruálható, amelyet az alábbiakban közlünk. A fennmaradt forrásokból úgy tűnik, hogy Szécsi Dénes kancelláriája igyekezett a győzelem hírét Hunyadi levelének másolatával Európában minél több helyen ismertté tenni. Ennek köszönhetően maradhatott fenn a szöveg az említett francia és cseh oklevéltárban, illetve Dolfin velencei krónikájában. Nagy Iván a velencei kéziratokról írott közleményében 20 megemlíti, hogy a velencei San Marco könyvtárban őriznek egy itáliai krónikát, amelyben Hunyadi Jánosnak a nándorfehérvári győzelemről a pápának írott levele olvasható. Bár Bölcskey kutatásai már rávilágítottak e közlés hibájára,21 mégis úgy tűnik, hogy Hunyadi Szűcsihez írott levele eljuthatott a pápához, mint azt a velencei tanács jegyzőkönyve írja: „Futárotokat pedig, aki leveleteket elhozta hozzánk, és egy másikat a pápának, szívesen és tisztelettel látva, egy általunk biztosított hajóval azonnal elszállíttattuk Riminibe, hogy Marchián keresztül mielőbb eljusson a Városba és így neki beszámoljon."22 III. Callixtus pápa természtesen Kapisztrán Szt. János leveléből, valamint saját legátusa, Carvajal bíboros útján is értesült a győzelemről, melynek emlékére elrendelte, hogy délután egy órakor mindenütt harangszóval hívják a keresztényeket, a Jézus nevéért elesettek lelki üdvéért mondott imára.23 VI. Sándor pápa pedig az Európát fenyegető török veszély miatt a jubileumi szentévben, 1500. június 1-én kiadott bullájában úgy intézkedett, hogy a harangok minden délben szólítsák imára a híveket.24 Okmánytár 25 * 1. 1456. július 23. Hunyadi János értesíti Szécsi Dénes érseket a nándorfehérvári győzelemről Giorgio Dolfin, Cronaca Veneta dalle origini al 1458 Biblioteca Marciana, Venezia, Cod. marc. It. VII 794 (8503), f. 444v-^45v. Reverendissime in Christo pater et nobis plurimum honorande queste novitate a vestra signoria possiamo scriver, quando lo imperator di turchi cum sua valida potentia et cum alcuni ingegni era venuto ad expugnar il castel di Belgrado cum qual pugna et quali ingegno mai ochio humano vide’"6 ne’ orechia ausculto ne con la mente’ mai puote cogitare. In tanto ehe esso castello per lo percusion di bombarde destrusse’ ehe esso castello non e’ castello ma campo perche tino ala terra elmuro e minato. Finalmente’ la quarta feria proxima passata da poi hora di vespero circa esso castello sfrumma mirabilmente’ fecero, si che per tutta la nocte’ e il giomo seguiente’ fina a hora 20 Nagy 1869,415. 21 Bölcskey 1924, II. 348. Tabellarium autem suum, qui litteras ipsas ad nos detulit et alias ad summum pontificem defert, secundissime visum et susceptum Ariminum cum una barda sicut a nobis requisivit subito deferri fecimus, ut iam per Marchiam festinantius valeat ad urbem accedere et sic ei affirmet. Okmánytár, 3. levél 23 Bölcskey 1924, II. 356. 24 ÉRSZEGI 2000, 188-202. 25 Ez úton is hálás köszönetemet fejezem ki az olasz szöveg átírásáért kollégámnak, Szőnyi Tamásnak, a lektorálásért pedig Domokos Györgynek, a PPKE Bölcsészettudományi Kar docensének, valamint a latin nyelvű források átírásában és ellenőrzésében nyújtott segítségéért a Magyar Országos Levéltár főtanácsosának, Érszegi Gézának és Szovák Kornélnak, a PPKE Bölcsészettudományi Kar docensének. Az aposztróf (’) az átírásban, a kéziratban egyes helyeken szereplő magánhangzó feletti rövidítésés/vagy hangsúlyjelölés megfelelője. 394