Tóth Csaba: Pénzek színes világa (Budapest, 2020)
Királyok, királynők, királynék - II. Lajos koronázási érmei
A legkorábbi magyar koronázási érem II. Lajos szertartásának állít emléket. Az előlapon apja, II. Ulászló portréja, a hátlapon a fején koronát viselő gyermek párnán ülő alakja látható, felirata szerint Lajos, Magyarország (és) Csehország királyának a fia 1508-ban megkoronáztatott. A Legprecízebb megfogalmazású, mondhatni alaptípusnak számító darabokon (Baba)Lajos bojtos párnán ül, fején nyitott korona, a köriratban elhelyezett 1508-as évszám, valamint a gyermek alatt félkörívben elhelyezett CORONATVS (megkoronáztatott) felirat egyértelművé teszi, hogy milyen alkalomból verték őket. A következő típuson a gyermek feje fedetlen, viszont két oldalán egy-egy nyitott korona látható, ezek talán az 1509. évi prágai koronázást követően készülhettek. A harmadik változaton a frissen megkoronázott király feje szintén fedetlen, sőt mellőle is hiányoznak a koronák, erről megvásárlásra II. Lajos magyar király arcképe, amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került letétbe. Bár a fatáblára festett olajkép felirata szerint a király 20 éves korában készült 1526-ban, sokkal valószínűbb, hogy özvegye, Habsburg Mária királyné már németalföldi tartózkodása idején rendelte meg, a típusról nem dönthető el egyértelműen, hogy milyen alkalomra készült. Létezik még egy negyedik, hibrid típus is, amelynek esetében a koronás fejű változat éremképét párosították egy olyan hátlappal, ahol nyolcsoros szöveg olvasható. A rajta lévő 1544-es évszám alapján már I. Ferdinánd uralkodása idején verték, három évvel Buda elvesztése után. Az elveszni látszó dicső múlt megidézésének szándéka folytán került az előlapra a koronázási érmek gyermekábrázolása, míg a disztichonban megírt hátlapi latin vers az elhalt II. Lajos királyt gyászolja a romlott hazai közállapotok miatt. A hátlapi feliratot lezáró jegy (sisak, a két oldalán V-G rövidítés) valószínűleg a stájerországi származású Wolfgang Guglinger nevére oldható fel, aki Körmöcbánya városának bírája volt, emellett a verde igazgatója, így ötletgazdája és megrendelője, esetleg akár készítője is lehetett ennek az éremnek. A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében került A Huszár Lajos által „restitúciós" típusnak nevezett hibrid érme 1544-ben készült, hátlapi felirata nosztalgiával gondol vissza II. Lajos uralkodására: „Mind Buda, mind pannon föld Mars-ivadéka bizonnyal lenne erős, mint volt rég, ha ma élne Lajos.” (Tóth Gergely fordítása) 195