Trogmayer Ottó: Régészeti furcsaságok, csacskaságok, marhaságok (Budapest, 2012)
Lángos csillag állt felettünk
Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk - mondta Menyhárt király József Attila gyönyörű versében, a „Betlehemi királyok”-ban. Lehet-e szebb szavakat találni a fény ünnepére, a téli napfordulóra, mint a fényességes „lángos csillag”? Nem lehet lefordítani, csak azok érzik, értik, akiknek anyanyelve magyar, még akkor is, ha korábban sohasem hallották. A fény ünnepe talán biztos olyan régi, mint az emberiség. A téli napforduló a világosság győzelme a sötétség fölött, valamilyen módon, sokszor rejtett motívumokban, de minden vallásban megtalálható. Hivatalos ünneppé azonban csak a római birodalomban tették a 3. században. Ezt követően a kereszténység rohamos terjedésével vált az üdvözítő születésének ünnepévé. Ha már itt tartunk, nem kerülhetjük meg a kérdést, milyen volt a „lángos csillag”? Üstökös? Meteoritfelhő? Hulló csillag? Szupernóva? Nem tudhatom a választ, ám a csillagászok tudják. Amióta a teleszkópot felfedezték, keresik a rejtély megoldását, ókori csillagászati megfigyelések elemzésétől kezdve a legújabb számítások adta lehetőségekig. Johannes Kepler már 1604-ben felfigyelt a jelenségre, amely a ma elfogadott megoldás kulcsa. A legnagyobb valószínűsége annak az elméletnek van, amely két (vagy három?) bolygó együttállását tételezi fel, nagy valószínűséggel Kr. e. 7-ben, vagyis Heródes zsidó király halála előtt (Kr. e. 4). A két bolygó a Jupiter és a Szaturnusz. Ennek a látványnak nyomán indulhattak el a napkeleti bölcsek (vö. Máté evangéliuma, 2,1-16), hogy Palesztinában megkeressék a zsidók újszülött királyát. A bölcsek nevét nem említi a szentírás, először a ravennai San Apollinaire Nuovo, 6. századi bazilika világhírű mozaikján jelennek meg perzsa ruhában, nevüket is feltüntetve. A háromkirályok ünnepe január 6., vízkereszt napja. Visszatérve a születés napjához, többen úgy vélik, hogy a nevezetes esemény valamikor Kr. e. 7. tavaszán történt (március 25?), és csak később tevődött át az ünnep a téli napforduló, vagyis december végének idejére. Bálint Sándor neves néprajzkutató külön könyvet írt a kereszténység három nagy ünnepéről, „Karácsony, húsvét, pünkösd” címmel, 167