Trogmayer Ottó: Régészeti furcsaságok, csacskaságok, marhaságok (Budapest, 2012)
Emlékmorzsák
Marinák Emlékmorzsák Trefort utca - Piarista köz-Ady tér Az egyetemet a Múzeum körúton a Gólyavárban és a C épületben kezdtem, de ide csak muszájból jártam magyar szakos tanárjelöltként. Az egészből elsősorban a nyelvészet érdekelt, az irodalmat átszőtte a napi pártpolitika. József Attila és még sokan tiltott költészet volt számunkra. Első régészeti vizsgámat már a Trefort utcában abszolváltam 1952 telén. Az egykori gimnáziumban kapott helyet a régészeti, a művészettörténeti és a néprajzi tanszék, valamint a nyugat nyelveket - német, angol, francia, olasz, spanyol, portugál - oktató tanszékek. Ezekben néhány hallgató lézengett csupán, talán a nagyobbakban évfolyamonként 8-10. Békésen megfértünk egymással. A felsősök között itt ismertem meg Dienes Pistát, Kralovánszky Alánt, Éry Kingát, Magyar Marit, Gazdapusztai Gyulát, a néprajztudomány és művészettörténet későbbi nagyjait. A Bölcsész SE kosárlabdacsapatának több erőssége járt az épületbe: Szépe Gyurka, Hazai Gyurka, Buttykay Pista, Hoffman Tamás, Rózsa Zoli, Boglár Buci. Pár száz méterre, a Bródy Sándor utca 28. szám alatt, Reitteréknél voltam ágybérletben. Akkor még nem tudtam, hogy a neves építész dédunokájával alszom egy szobában. 1953. március elején jó hideg volt, amikor ki kellett vonulnunk a Sztálin-szoborhoz az emberiség tanítóját gyászolni. A káderek Gazdapusztai vezetésével egy szál fehér ingben dideregtek, pirosfekete kitűzőket osztogattak, sokan sírtak. A Hősök terén sikerült néhányunknak lelépni, hogy a műjég presszójában pihenhessünk. Tele volt renitens diákokkal, nagyon erős és drága Délibáb sört ittunk. Kedvenc tanárom Vajda László etnográfus volt, a többi órát elég unalmasnak találtam. Ma már tudom, hogy ennek hiányos alapműveltségem volt az oka. Az antik művészetet akkoriban nem tanították a 5