Valter Ilona: „Tekintsd e művet, Isten”. A zsámbéki premontrei templom és kolostor története (Gödöllő-Budapest, 2023)
A Zsámbékon feltárt csontokon végzett vércsoportvizsgálatok eredményei (LengyelImrét)
255 A ZSÁMBÉKON FELTÁRT CSONTOKON VÉGZETT VÉRCSOPORTVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Lengyel Imre Dr. Lengyel Imre 1958-ban szerzett orvosi diplomát a budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1957-59 között az egyetem Anatómiai Intézetének laboratóriumában volt gyakornok, 1960-64 között az egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának röntgenosztályán orvos. 1965 és 1979 között Budapest XVIII. kerületében körzeti orvos, majd a kerületi rendelőintézet laboratóriumának vezető főorvosa. 1980-tól 1992. július 15-én bekövetkezett haláláig a SOTE Érsebészeti Intézetének diagnosztikai laboratóriumát vezette, előbb adjunktusi, majd docensi, végül egyetemi tanári minőségben. Tagja volt az első szívátültetéseket végző orvoscsoportnak. Laboratóriumi orvosi szakképesítést 1978-ban szerzett. 1976-ban a biológiai tudományok kandidátusa, 1983-ban a biológiai tudományok doktora lett. Oktatással haláláig foglalkozott, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Tanszékein. Hivatalos elfoglaltságán túl szabad idejét egy életre szóló kapcsolatként az emberi csontmaradványok kémiai-analitikai és szerológiai vizsgálatokra fordította. Még szigorló orvos korában került munkakapcsolatba Nemeskéri Jánossal, a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának igazgatójával. Ezt követően 10 évig volt az MTA Régészeti Intézetének külső munkatársa. Első, e tárgyban írt tanulmánya 1963-ban jelent meg, amelyet több mint 100 követett. 1975-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelentett könyvében 490 összegezte kutatásai addigi eredményeit. Az általa elemzett csontvázsorozatok száma több mint kétszázra tehető, amelyek között számos külhoni is volt. Valamennyi periódust vizsgálta, a mezolitikumtól kezdve a 19. századig. Számos régésszel és antropológussal állt munkakapcsolatban. Ő dolgozta fel az általam 1964-66 között feltárt balatonfüred-papsokai templom körüli temető embertani anyagát, valamint a boldvai volt bencés apátsági (ma református) templomban és környékén feltárt sírok csontvázait. Kutatásai a szivacsos csontállomány szerves anyagának kémiai elemzésére épültek, és ennek különböző jellemzői, illetve ezek kombinációi alapján kísérelt meg becsléseket tenni egy-egy sorozaton belül a relatív időrend meghatározására, az egyének nemére és életkorára, az egyes lezajlott betegségeire vonatkozóan, valamint AB0-vércsoportrendszerük és kollagéntípusuk alapján esetleges genetikai kapcsolataikra. Ez utóbbi terület volt élete utolsó éveinek fő kutatási iránya, vagyis egy-egy temető halottai közötti kapcsolatok feltárása, tehát a családok, a generációk rekonstrukciója, amelyet újabb és újabb módszerek bevonásával igyekezett megközelíteni.491 Dr. Lengyel Imre 1992. július 15-én autóbaleset következtében elhunyt. Halálával nemcsak egy kiváló orvos távozott, de sírba szállt egy mind több lehetőséggel kecsegtető tudományág, a paleoszerológia hazai művelése is, pótolhatatlan veszteségére a régészeti és embertani területnek. Kis számú tanítványa és munkatársa talán el tudta volna végezni vizsgálatainak mechanikus részét, az adatok sokirányú értékelésére azonban Lengyel Imre hatalmas szaktudása nélkül aligha lenne remény. Halála óta óriási lépésekkel fejlődött az antropológia és a genetika tudománya, de a mai modern DNS-vizsgálatok mellett nem felejtkezhetünk meg az ő életútjáról, munkásságáról, vizsgálati eredményeiről, amelyek új utat jelentettek a maguk idejében, és a mai modern módszerek mellett sem nélkülözhetők. A zsámbéki ásatások kezdetén megkértem őt - alapozva az addigi közös munkáink eredményeire -, hogy vállalja el e fontos műemlékünkön feltárandó temető csontjainak szerológiai alapon történő vizsgálatát. Megállapodásunk szerint minden ásatási idény végén átadtam neki az abban az évben feltárt sírok anyagából egy-egy szivacsos csonttöredéket - ha lehetett, akkor egy csigolyát - egy sírszámmal ellátott zacskóban, mellékelve hozzá a minden évben bővülő temető térképet. Ő pedig minden évben megvizsgálta e csontmintákat, és minden év végén adott egy meghatározást sírszám 490 Lengyel 1975. 491 A megemlékezés alapjául Dr. Éry Kinga nekrológja szolgált, amely az Archaeologiai Értesítőben jelent meg (Éry 1993).