Varga Szabolcs (szerk.): Elsüllyedt Mohács. Újabb tanulmányok a mohácsi csatával kapcsolatos kutatások eredményeiből (Budapest, 2023)
Kruppa Tamás: Az 1501. évi oszmánellenes velencei-magyar-pápai szövetség a velencei követjelentések fényében
AZ 1501. ÉVI OSZMÁNELLENES VELENCEI-MAGYAR-PÁPAI SZÖVETSÉG A VELENCEI KÖVETJELENTÉSEK FÉNYÉBEN* T/T rp r $$ Kruppa Tamás A tanulmány eddig ismeretlen forrás alapján tárgyalja az 1501. évi oszmánellenes magyar-velencei-pápai szövetséghez vezető diplomáciai tárgyalásokat. A fellelt regisztrum két velencei követ Budáról 1500-1502 között írott jelentéseit tartalmazza, amelyeket heti, de néha sűrűbb időközökkel küldtek Velencébe. A követjelentések nemcsak a kemény diplomáciai alkudozásokat örökítették meg, hanem rajtuk keresztül betekintést nyerünk Velence információs hálózatának működésébe, valamint a budai udvar életébe, amely ebben az időszakban a nemzetközi diplomácia egyik központjává vált. A tanulmány legnagyobb eredménye, hogy az eddigi kivonatos változat mellett az 1501. évi oszmánellenes szövetség szerződésének hiteles szövege is a rendelkezésünkre áll. Kulcsszavak: kora újkori diplomácia, Magyarország kapcsolatok, magyar-oszmán háború A három fél által 1501. május 13-án megkötött oszmánellenes szövetséghez vezető út diplomáciai hátteréről máig viszonylag kevés információval rendelkezünk. A tárgyalások részleteiről velencei nézőpontból elsősorban és mondhatni kizárólag máig Marino Sanudo „Diarii” című monumentális munkájából tájékozódhatunk. Azonban egy újonnan feltárt forrásnak köszönhetően nemcsak minden eddiginél alaposabban ismerhetjük meg a velencei fél szándékait, hanem egyúttal mélyebb betekintést nyerhetünk azokba a kontinens legfontosabb hatalmait megmozgató diplomáciai erőfeszítésekbe, amelyeknek köszönhetően ez a szövetség végül létrejött. Az 1501-ben megkötött oszmánellenes szövetség élesen rávilágít arra a dilemmára, amellyel a magyar kormányzat már negyed évszázaddal a mohácsi csatavesztés előtt küszködött. A törökellenes európai szövetségek vagy szövetségtervezetek ugyanis nem választhatók el a magyar-oszmán béketárgyalásoktól, illetve békeszerződésektől, amelyeket ha áttekintünk, azt látjuk, hogy azok a Mohácsot megelőző és a Pápaság, velencei diplomácia, velencei-magyar negyed évszázadban a gyakori uralkodóváltás és az oszmán diplomácia taktikázása miatt meglehetősen instabilaknak bizonyultak. A magyaroknak 1526-ig mindössze egyszer, 1503-ban sikerült tartósabb, hét évre szóló fegyverszünetet kieszközölniük, és amikor ez 1510-ben lejárt, tulajdonképpen egy olyan „ se háború se béke ” állapot állt be, amely végül a mohácsi vereséghez vezetett. Ez az 1503. évi béke is az alábbiakban tárgyalandó velencei-magyar-pápai szövetség negatív következményeként született meg. A Velencei Köztársaságnak és a Magyar Királyságnak a Pápaság közreműködésével megkötött szövetsége régóta ismeretes. A szerződés pontjait megtaláljuk rövidített formában olasz nyelven Marino Sanudo munkájában.2 1983-ban a Levéltári Közlemények hasábjain Iván Pederin publikált a zárai levéltárban őrzött, úgynevezett Ljubic-hagyatékból egy dátum nélküli szöveget, amely szerinte május 13-a után kelt, és amelyről azt állította, hogy a II. Ulászló és Velence között kötött szövetség latin nyelvű fogalmazványa.3 A legújabban Pietro készült a HUN-REN-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport keretében a TKI támogatásával. HUN-REN-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, Szegedi Tudományegyetem, kruppat@gmail.com 1 Sanuto I. 254-258. Sanuto II. 5-6, 9-10, 13-15. A szövetségről lásd még Setton 1978. 531-533. Magyar szempontból máig alapvető Kosáry 1978. 83-91. 2 Sanuto I. 254-256. 3 Pederin 1983. 131-135.