Varga Szabolcs - Türk Attila (szerk.): Mohács szimfónia. Tanulmányok a mohácsi csatával kapcsolatos kutatások eredményeiből - Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia (Budapest, 2022)
Kiss Andrea: A kis jégkorszak, a Spörer inimum és Mohács
A KIS JÉGKORSZAK, A SPÖKER MINIMUM ÉS MOHÁCS Kiss Andrea* Bevezető Habár csak indirekt módon, az időjárás hosszabb, több évtizedes, és rövid távon is hatással volt a késő középkori katonai eseményekre, illetve az ország és az adott év környezeti viszonyainak alakulására - s mint ilyen, bizonyos szinten hatással lehetett a politikai-gazdasági viszonyokra is. A hatás mértéke azonban minden esetben részletesebb vizsgálatot igényel. A jelen tanulmány célja ennek megfelelően egyrészről a mohácsi csata évének tágabb klímatörténeti korszakokban való elhelyezése és európai kontextusban történő tárgyalása, másrészt a konkrét év, hónapok és az azt közvetlenül megelőző rövid időszak időjárási eseményeinek elemzése. Az 1520-as évek a kis jégkorszak részét képezi, ezen belül a Spörer naptevékenységi minimum késői fázisának időszakába esik. A mohácsi csatát megelőző évtizedek, illetve a 15-16. század fordulója a Spörer minimumon belül is elkülönülő, időjárással kapcsolatos szélsőségekben bővelkedő időszak volt. A középső Spörer minimum hatásai mind Nyugat-, Dél- mind pedig Közép-Európában, így a Kárpát-medencében is a hőmérsékleti és csapadékszélsőségek - s ezek nyomán az írott forrásokban is jól nyomon követhető nagy árvizek, aszályok, szélsőséges telek, kései korai fagyok, szélsőséges csapadékesemények - megnövekedett gyakoriságában érhetők tetten. A szélsőségek gyakoriságának növekedésével párhuzamosan a mezőgazdasági termelés kevésbé kiszámítható volta pedig visszaköszön a meg-megújuló ínségek és ezzel együtt a társadalmi feszültségek gyakoribbá válásában is. A KIS JÉGKORSZAK ÉS A SPÖKER NAPTEVÉKENYSÉGI MINIMUM IDŐSZAKA A kis jégkorszak a középkori vagy kis klímaoptimumot követő, nagyjából a 14. század első felétől a 19. század közepéig (vagy második feléig) tartó klímatörténeti periódus; nevét az északi félgömbön észlelt magashegységi gleccserek előretörése, a korábbinál és az azt követőnél jelentősebb kiterjedése miatt kapta. Ugyanakkor a névválasztás némileg félrevezető is lehet, hisz a valódi jégkorszakokhoz a lehűlés mértékében, illetve a jég kiterjedésének intenzitásában semmiképpen nem hasonlítható, s leginkább a magas hegyvidékeken és a magasabb szélességeken volt csak hosszú távon nagyobb mértékű a változás. Összességében a kis jégkorszak egy, a kis klímaoptimumhoz képest Európa nyugati, északi és középső felében, valamint Dél-Európa nyugati felében nagyrészt csapadékosabb és valamelyest hűvösebb, Dél-Európa keleti felében és Kelet-Európában aszályoktól jobban sújtott, s általában Európa nagy részén az időjárással kapcsolatos szélsőségekben kirívóbb időszakot jelentett. Az északi félteke nagy részén, így például Kínában és Észak-Amerikában, hasonlóan használják a kis jégkorszak kifejezést, általában utalva ezzel egy, a korábbinál kedvezőtlenebb klímájú időszakra, sokszor jelentős időbeli eltérésekkel. Habár a kis jégkorszak nyomon követhető a déli féltekén, így Bécsi Műszaki Egyetem, Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet, kiss@hydro.tucien.ac.at 1 Első említése: Matthes 1939, 518. Rövid tudománytörténeti összefoglalójára: Carozza et al. 2014. Lásd még: Matthews- Briffa 2005. 2 Lásd például: Kiss 2019, 21-26. 3 Példaként lásd: Li et al. 2021; White 2017.