Mózes Attila: Céda korok történelme (Marosvásárhely, 2004)
Húsz vagy még több év távlatából nézve alig fontos már, hogy Mózes Attila melyik műről, szerzőről, irodalmi jelenségről vagy csoportosulásról pontosan mit mond, vagy hogy értékítéleteit igazolta-e az utókor - többnyire igazolta. Egy recenzió, kritika, tanulmány vagy esszé általában nem azért élheti túl saját korát, mert állításai helyesek, hanem mert a szerző tisztában van az aktuális konjunktúra (hatalmi nyomás), az aktuális doktrína (intellektuális lazaság) és a divat (egzisztenciális kényszer) viszonylagos voltával, és miközben elemez, értékel vagy érvel, önálló szöveget hoz létre, amely kételyeit vagy igazságait a maga által teremtett viszonylatokban helyezi el, akkor is értelmes szöveg marad, ha az olvasó nem ismeri azt a művet, apropót, amely kapcsán létrejött. Vida Gábor