Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei. Erdélyi zsidó történetek életről, éhségről és reménységről (Marosvásárhely, 2018)
Éhség és sóvárgás. Revízió és csalódás. Holokauszt és újrakezdés. Kóser és tréfli. Nagyjából ezek a gondolatok motoszkáltak bennem, amikor 2015 végén a fejembe vettem, hogy írok egy erdélyi zsidó receptes könyvet, amelyben a közösség háború előtti szokásaira, a koncentrációs táborokban tapasztalt éhezésre, aztán a kommunizmus csajkarendszerében megélt ínségre, a kényszerű tréfliségre egyaránt rá lehetett kérdezni Ez az elhatározás minden bizonnyal egy hosszabb folyamat eredménye volt, amiben a szégyen is bőven közrejátszhatott. Szégyelltem, hogy bár sokszor egy minjánra való férfi sincs már az erdélyi hitközségekben, az ottani emlékezetpolitika az anyaországban lassan általánossá váló hárításhoz igazodik. Szégyelltem, hogy az általam ismert településeken úgy közlekedünk a régi zsidó negyedekben, hogy fel sem merül, talán épp a mi dédszüleink, nagyszüleink kezdték használni az elhurcoltak szobáit, konyháit, edényeit 1944 májusa után. Szégyelltem, hogy a csólenten - amit Magyarországon általában sóletként emlegetnek - és a flódnin kívül, amiről viszont kiderült, hogy legfeljebb a nagyobb városok asszimilálódott közösségeiben ismerték, az erdélyi zsidó konyháról alig valamit tudok. De tudtam azt, marosvásárhelyi születésű lévén, ahol a családi szálak sokfelé elérnek, hogy kapcsolatba léphetek túlélőkkel, akik mesélhetnek nekünk a kóser háztartásokról, a kulturális hagyatékról, amelynek egyik alkotóeleme a gasztronómia. És tudtam azt is, hogy az illatokat, közvetetten pedig az ízeket és ételeket, ugyanott raktározzuk az agyunkban, ahol az emlékeinket és az érzelmi kötődéseinket.