Márton Áron: Miatyánk. Márton Áron hagyatéka 10. (Marosvásárhely, 2014)
Előszó
évében, 1933-ban írta és mondta el. A két témakörbe tartozó beszédek stílusa is hasonlatos. A püspökkori beszédeivel összehasonlítva Márton Áron esetében is elmondható a híres latin közmondás: orator non nascit, séd fit, vagyis a szónok nem születik, hanem lesz. Azt is megfigyelhetjük, hogy a püspöki nagy 'gondolatok' - mintegy korai fogalmazványként - a papi beszédekben is felfedezhetők. Öreg püspökként, 1975-ben Csíkszeredában, a keresztény ember világi küldetéséről beszélt. Többek között úgy fogalmazott: „A keresztény ember tehát két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet."21933-ban kolozsvári egyetemi lelkészként pedig ilyenformán mondta: „Az ember két világnak polgára. Lábaival a földön áll és jár, de szelleme az ég felé nyújtja." A fogalmazás különbözik, de a gondolat azonos. S azt is hozzá kell tennünk, hogy az 1933-ban elmondott beszédeinek kéziratait 1949-ben lefoglalták és a Batthyaneumba helyezték, s ezért azokat ő soha nem láthatta. De ő 1933-ban annyira átelmélkedte és átélte, hogy a papi gondolatok újra felszínre kerültek és beszédformát öltöttek püspök korában is. A robogó hegyi patak (pap) csendesen hömpölygő folyóba (püspök) ömlött. A beszédekből az is kitűnik, hogy Márton Áron a hit és erkölcs kérdéseiben nagyon ragaszkodik az Egyház hivatalos tanításához. A prédikációk tanítói jellegét minden esetben az Egyház dogmatikus tanítása határozza meg. De azt is hozzáfűzhetjük, hogy bensejében sokat vívódik a szentbeszédek milyenségére vonatkozóan. Egy zárójelbe tett résznél említi, hogy a korszellem hatása alatt - a megváltásra, az üdvösségre eligazító beszédek helyett szívesebben „fogunk össze tömegeket": „Társadalomtudományi kérdésekhez nyúlunk, politikai vonatkozásukba kapaszkodunk bele, tudományos kérdéseket, filozófiát rángatunk elő, vagy a mi életünktől egyéni létünk köréből 2 Bérmálás. Márton Áron hagyatéka, 2. Mvhely, 2006.128. old. 6