Antonia Arslan: Pacsirtavár (Marosvásárhely, 2008)

Az örmény szenvedéstörténet döbbenetes, megfoghatatlan és érthetetlen. Nem mintha nem ismernénk az okait és a részleteit, de az már történelem. A személyes és a családi sorsok, az elmesélő és a már soha többé el nem mesélhető történetek máig szorongást okoznak az európai lelkiismeretnek. Mert azóta többször megesett velünk ugyanez. Lehet-e regényt írni erről? Lehet, hisz mindig velünk történik. Viszont a borzalomról csak úgy lehet mesélni, ha az ember tud a szépségről is. Fájdalmasan szép minden emberi történet.

Next