Veress Ferenc: Román Viktor a szoborba gyúrt lélek (Marosvásárhely, 2020)

Román Viktor 1937. március 12-én született Homoródszentmártonban. Az elemi és az általános iskolát szülőfalujában végzi. 1950-ben beiratkozik a marosvásárhelyi Művészeti Iskolába, ahol Izsák Mártontól eltanulja a szobrászat alapjait. 1954-ben felveszik a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolára, itt Constantin Baraschi és Ion Marnu tanítványa. A főiskola elvégzése után, 1960-ban, Bukarestben telepszik le. Bizonyított, rendkívüli tehetségének köszönhetően egészen fiatalon saját műtermet kap. 1962-ben, majd 1965-ben egyéni tárlattal jelentkezik a fővárosban, még abban az évben egy svájci emlékműpályázat nyerteseként lehetősége nyílik a nyugati országokban is kiállítani. Ennek köszönhetően 1967-ben elnyeri a londoni Royal College of Art 6 hónapos ösztöndíját, amelynek befejezése után, 1968 tavaszán az emigrációt választja. Párizsban lel otthonra, ahol nehéz körülmények között, neves, elismert művészeknél végzett kivitelezői munkákból tartja el önmagát és feleségét, Dana Constantinescu festőnőt, míg sikerül annyira jutnia, hogy a szobrászathoz nélkülözhetetlen anyagok beszerzése ne okozzon létgondot. Nogent-­­sur-Marne művésztelepén bérel műtermet, a Bobigny-ban felállítandó köztéri szoborra kiírt pályázat megnyerésével 1974-ben elindul a siker és a megbecsülés útján. Korai, 1995-ben bekövetkezett haláláig világszerte számtalan egyéni és közös tárlaton állítja ki jellegzetesen Román Viktoros műveit. Közel 600 kisplasztikáját, illetve monumentális alkotását jegyzik, az őt befogadó ország közterein és intézményeiben 22 műve őrzi emlékét.

Next