Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei. Írások a népművészetről (Budapest, 2019)
Tánc
bekapcsolódott az európai nemzetek közösségébe, s magában az országban a más tájakról jött emberektől más nyelveket, új szavakat és fogalmakat hallhatott, vehetett át. Újra és újra választania kellett, mit őriz meg, mit formál magához a körülötte alakuló világból. A döntés, a műveltség alakulása nem egységes a magyar nyelvterületen. Táncaink táji sokszínűsége e tájak sorsával, történelmi múltjával magyarázható csak meg. A források, erek, patakok, melyek néptáncaink tengerébe szakadnak, néha egészen távolról jönnek, nemcsak messze évezredekből, hanem távoli népektől is. Őseink tánca, vagy a mi tánckincsünk, nem csak az egyenes ági felmenők körében nyomozandó. Aki már nyomozta saját őseit, tudja hogyan futnak szét az ősök a múltban mindenfelé, s vajon ki az közülük, aki nem mondhatja el József Attila szép szavaival: „Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az...”. A színpadon elsőnek a moldvai magyarok, a csángók, közelebbről a klézserek táncát látták, ezzel táncaink legrégebbi rétegét érintettük. Nem véletlen, hogy ez a magyar népcsoport őrzi népi műveltségünk legrégiesebb rétegét. Nem is volt könnyű kiásni. A mintegy százezer lelket számláló moldvai magyarság töredéke, 1945—1946 óta Baranyában lakik: Egyházaskozáron, Mekényesen és Szárászon. A moldvai magyarok, a csángók, sajátos műveltségére a néprajzkutatók, népdalgyűjtők már régen felfigyeltek. Kincseik moldvai felgyűjtésének nehézségei miatt az áttelepültek körében indult meg az alapos gyűjtőmunka, s akik csak megfordultak náluk, mind felhívták a figyelmüket hagyományaik megőrzésére, megbecsülésére is. Ezeknek köszönhető talán az is, hogy népi együttesük több évtizede fennáll, szép dalaikat egyre többen ismerik és éneklik az országban. De mit táncoltak a gyűjtők és a közönség előtt? Azt, amit a Moldva különböző részeiből Baranyába vetődöttek táncolni tudtak; azokat a divattáncokat, amelyeket mindnyájan megtanultak, egész Romániában táncoltak, amellyel a fiatalság szórakozott otthon, a városban lévő munkahelyén, idénymunkán stb. Az itteniek számára ezek mind különösek voltak, mint ahogy viseletüket is megcsodálták. A jobban hozzáértők 276