Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei. Írások a népművészetről (Budapest, 2019)

Népművészet

a 19. században megkezdett gyűjtésében ennek a műfajnak már alig találtuk meg élő, énekelt hagyományát, alkotásait. Németh László 1940-ben megjelent tanulmányaiban érinti ezt a kérdést: „A szerb az egyetlen nép, amely több mint hatszáz év történetét hézagosan, de népénekekben tudja előadni. Épp ellentéte neki a másik poéta kis nép, a finn, amely hatalmas költői hagyományát, a Kalevala runóit, éppúgy egy messzi múltból hozta le, élő énekbe, a tizenkilencedik szá­zad elejéig, történelmi emlékei azonban teljesen felszívódtak közben a nagy világerők mitikus harcában. A Kalevala bizonyára a nagyobb és teljesebb mű, az egész mindenséget újra költő. Vele szemben azon­ban, mint a népköltészet másik alakja, örökre ott fog állani rímtelen, tömör rézbemetszett soraival: a balladákra tört szerb történet Szent Szávától Milos Obrenovicig... A régi szerb lantosokról, a középkor­végi hosszú sorú balladák énekeseiről tudjuk, hogy kalugyerek és ne­mesek körül élő műköltők voltak, akik úgy fogadták elveszett uraik helyett arul az egyszerűbb és tisztább éneket szerető népet, hogy csak könyvműveltségüket vesztették el, nem történeti felelősségük...”11 Miért hiányzik ez a „műfaj” népköltési gyűjteményeinkből? Mert ná­lunk is megvolt régen. Mátyás udvaráról jegyezték fel a külföldiek, hogy az abban rendezett vendégségekben lantos énekesek énekeltek hősdalokat, úgy, ahogy azt a falvakban a nép is tette. Tinódi Lantos Sebestyén és Balassi Bálint korában is énekeltek hasonlót, de aztán szétszakadt a magyarság, nem lett korszerű nemzetté, mert az or­szág, a „nemzet” politikáját a királyoktól magára vevő nemesek önző, csak kapzsiságuk kielégítéséért gyakorolt hatalmuk során kitagadták a nemzetből a népet, a többséget. Werbőczy az életét a hazáért is feláldozni kész jobbágyság (gondoljunk csak a nándorfehérvári dia­dalra 1456-ban, s ez megismétlődhetett volna 1514-ben) leverése után törvénybe iktatta, hogy a honfoglaló magyarok utódai csak a neme­sek. A jobbágy birtoklásra képtelen, örökös szolgája a nemesnek, az ország lakosai alig négy százalékának. Ez a 13. században elkezdődött 11 Németh 1992. II.: 1266. 125

Next