Andrásfalvy Bertalan: Jövőnk gyökerei. Írások a népművészetről (Budapest, 2019)
Interjúk
ismerünk fel, és korábban nem tartottuk szükségletnek. Ezek közül csak egyet hadd említsek, ami közelről és mélyen érint minket. Kopp Mária, a Magyar lelkiállapot című könyvében rámutat, hogy a magyar társadalom betegebb mint az európai átlag. Magyarországon sokkal többen halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, emésztőszervi betegségekben, neurotikus bajokban, öngyilkosságokban, gyilkosságokban, erőszakos halállal, mint más európai országban. Van olyan mutató, ami duplája az európai átlagnak. Mi ennek az oka? Kopp Mária rámutat, hogy az embereknek éppen olyan nagy szüksége van az emberi kapcsolatokra, a társaságra, a közösséghez való tartozás tudatára, az ezzel járó biztonságérzésre, vagyis a társadalmi tőkére, mint az evésre, az alvásra, a lakásra. A kisebb és nagyobb közösségek sérültek Magyarországon, az emberi kapcsolatok gyengék, elégtelenek nálunk. Nem most sérültek, hanem már elég régen. Már Széchenyi István, Arany János, Kodály Zoltán is foglalkoztak ezzel a problémával. Ennek az eredetéről, a magyar nép meghasonlásának az okáról és történetéről külön előadást lehetne tartani, és akkor kicsit másképpen látnánk az újkori magyar történelem egészét. Én nagyon leegyszerűsítve csak jelzem, hogy Werbőczy fogalmazta meg azt, hogy a magyar honfoglalók utódai a magyar nemesek, és ők alkotják a magyar nemzetet, írja ezt az után, hogy leverték a Dózsa-féle felkelést, amiről nagyon hiányos és nagyon rossz információk vannak még a mai tankönyvekben is. Hiszen 1456-ban egy ilyen népfölkelés szabadította fel Nándorfehérvárat. Ezt a világtörténelmi jelentőségű diadalt nem a nemesi, banderiális és zsoldoshadsereg vívta ki, hanem egy keresztes népfelkelés, amit a pápa hirdetett meg, Hunyadi János és Kapisztrán János szervezett és vezetett, amihez a korabeli írások szerint két-három hónap alatt százezer paraszt csatlakozott, akik egyszerűen lerohanták az akkori világ legnagyobb és legjobban felszerelt hódító hadseregét. Hasonló diadal lehetősége volt karnyújtásra 1514- ben is, de akkor hirtelen meggondolták magukat a nemes urak, és nem csatlakoztak a lelkesen összegyűlt sereghez, amelynek vezéréül Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsa Györgyöt nevezte ki. Az urak, 483