Bán András: Haris László. Részletekben az egész (Budapest, 2020)
A megfigyelő figyelme
S aztán követjük a Mestert - épp egy kerek napra - a Mázsa tér megállított pillanat rései közé. Mögöttünk már ott csattognak József Attila halhatatlan külvárosi vonatképei, kivilágított ablakai. Némán állunk a fülke fényben. És ámulunk, hogy elmúlunk. Sikoltó villamossíneken döcögünk vissza a Mázsa tértől a Mátyás térig. Szép salétrom-körpanoráma: ez a hazánk. Bizony ez! Festményből kinagyult ritka fotó. Nyers, érdes, huzatos. Fekete-fehér. Haris Lászlónál ezt kevesen tudják s érzik, és értelmezik jobban. De az ő lelke és arca mégis ragyog. A fényt [amivel képet is ír!) Istentől kapta. Azt hírelik, hogy már legalább hatvan éve! Kedves Laci! Összes kalapomat emelintem, és sokszor ölellek! (budakeszi, 2003. október 1.) 1 9 7 5. VI. 5. 2. I 1 975 -76 131