Bárdosi József: Évek és képek. Történelem és/vagy esztétikum. 1960-2010 (Budapest, 2017)

II. Évek és képek 1960-1989

„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon." GRÓF LAUTRÉAMONT Pszeudonim minden olyan könyv, irat, amely nem a szerző valódi neve alatt jelent meg, legyen az álnév vagy felvett név. Vajon ki ismeri Isidore-Lucien Ducasse nevét, aki egykoron ismeretlenül hunyt el huszonnégy éves korában? Ő nem más, mint gróf Lautréamont (1846-1870), az elmúlt száz év egyik legnagyobb hatású avantgárd költője.265 És hogy kerül a varrógép és az esernyő a boncasztalra? Miként találkozik Kelemen Károly és gróf Lautréamont ebben a szövegben? A fent említett pszeudonim kapcsán. A pszeudonim az álnéven túl még felveti az identitás kérdését is, az identitás pedig az eredetiség kérdését. Kelemen Károly a szerző és a mű viszonyában fordítja meg ezt kérdést, mivel saját nevével jegyezve, de nem eredeti műveket festett. Durván leegyszerűsítve arról van szó, hogy saját neve alatt alkotja újra mások műveit. Méghozzá nem is egyenként, mert az ócska hamisítás lenne, hanem több szerző művét komponálja egybe, ahogy „a varrógép találkozik az esernyővel a boncasztalon". Talán ezért is nevezi magát tékozló fiúnak. Tehát Braque, Picasso, Cézanne, Duchamp, Masereel, Klee, Bracelli, de Chirico és még sokan mások nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan találkoznak Kelemen Károly festészetében. És hogy Bracelli az esernyő és de Chirico a varrógép a Tékozló fiú asztalán, az már talán lényegtelen, de a találkozás szép. A jelenség nem új, de nem is olyan régi. Max Ernst 1925-től a talált kép (a fotómontázs) és a talált tárgy felhasználása mellé bevezeti a frottázs, az átdörzsölés technikáját, mint alkotói módszert. Szerinte a frottázs készítése (a mű születése) során ő maga is nézővé válik. Max Ernst tudatában egy-egy folt, egy-egy kép láttán további újabb képek egyidejű látomása merül fel - ezt a felismerését egyébként Leonardóra hivatkozva fogalmazta meg. Salvador Dali paranoiás képtech­nikának nevezte saját alkotói eljárását. Szerinte az irracionális megismerés olyan spontán módszer, amely a delirium asszociációján alapszik. Dali paranoiamagyarázata szerint a régi képekből létrehozható új képek számának egyedül az alkotó paranoiás képessége szab határt - írja Mario de Micheli.266 Az 1930-as, de még az 50-es években is arról volt szó, hogy a modern kor és annak művészete, az avantgárd és a neoavantgárd még az önazonos­ság bűvöletében élt. Marx kifejezését használva 265 Az első „igazi" szürrealistának tartott Comte de Lautréamont (eredetileg Isidore-Lucien Ducasse] [1846—1870) uruguay-i születésű francia költő, műveiben későromantikus és szürrea­lista elemeket vegyít, valamint elsőként alkalmazza a kollázs műfaját. Híres szépségmeghatározása: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon." 261 Mario de Micheli, Az avantgardizmus, Bp., Képzőművészeti Alap, 1978, nem szó szerinti idézet. 173

Next