Bárdosi József: Évek és képek. Történelem és/vagy esztétikum. 1960-2010 (Budapest, 2017)
I. Bevezetés 1955-1960 - Egy lektor, két lektor, három lektor
Szintén az 1953-as esztendőben így kezdi a Sztálin című versét ez a bizonyos poéta: „Az volt a legiszonyúbb, hogy elvesztette a szót és öntudatát, / ki a világon a legtöbb igazságot beszélte, arra borult némaság."51 A hosszú elégia a világ legvéresebb diktátorát, Sztálin elvtársat siratja. Miután hosszan szó volt róla, hogy mit is jelentett az 1950-es években művészként élni, mit jelentett Sztálin elvtárs istenítésétől a tűrhetetlen kispolgári léhaság kitüntetett színhelyéig, a kávéházig vezető ideológiai úton járni, térjünk vissza a Három lektor (1955) című festmény megszületésének körülményeihez és helyszíneihez! Ismét Domokos Mátyást idézem: „Ha jól emlékszem, 1954 végén vagy 1955 elején az épület földszintjén lévő Sportszerbolt visszaváltozott kávéházzá, Hungária néven (az eredeti név - New York - visszaállítása nyilván az imperializmusnak tett megengedhetetlen engedménynek minősült volna), s azok a kiadói beszélgetések, viták, amelyek a hajdani Eötvöskollégiumi szemináriumok légkörére emlékeztettek, a munkatársak, írók, festők, grafikusok között részben áttevődtek a kávéházba, a »mélyvízbe«. Rendszerint a tükrökkel borított falmélyedés elé helyezett asztalok valamelyikénél üldögéltünk."52 Ezzel a mondatával Domokos tökéletesen megvilágította az alkotó szándékát, mivel a kép lényegét nemcsak a választott mester, Manet A Folies Bergére bárja (1882) című kompozíciójának alkalmazása jelentette, tehát nemcsak esztétikai, hanem etikai kérdésről is szó volt. Ez a kérdés pedig, hogy mit tegyen a művész, ha nem akar hazudni, mert a szocialista realizmus vállalása hazugság. Persze ebből az is következik, ha hazudni kell, akkor nem lehet igazat mondani. Egy festő mégis választhatja az igazmondást, a valóság megmutatását, és Csernus azon kevesek közé tartozott, akik vállalkoztak erre a nem egyszerű feladatra. Nézzük, miként is ábrázolta a három lektort! Csernus úgy hidalta át a diktatúra elkerülhetetlen csapdahelyzetét, hogy látszólag a rezsim mindenható urait, a cenzorokat mutatta be, de a valóságból többet nem ábrázolt, mint amennyi a lektorok arcából és a mögöttük feltűnő tükörképekből kiolvasható. A festő úgy tett, mint a mesében az okos lány, aki vitt is ajándékot Mátyásnak meg nem is, gyalog is ment meg nem is, ruhában is és nem is. Lássuk, hogy közel hat évtized távlatából mit olvashatunk ki a képből! Először a teret, aztán az alakokat, végül pedig a tárgyakat szemléljük meg. Szűk, félig zárt teret látunk, a szűk térben egy asztal, mögötte pedig három mozdulatlan alak ül. Ez a kis boksz a Hungária néven újra megnyitott legendás New York kávéház egyik beülője, amelyet akkoriban csak a mélyvíz kifejezéssel illettek. A látvány és a kor ideológiájának kettőségéből következik az értelmezés is. A bezártságból, a beszorítottságból nehéz volna a vadul szárnyaló szabadságra 51 Eörsi István, Sztálini Munkás, paraszt, értelmiség lázban ég - Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956, szerk. L. Simon László, Bp., Korona Kiadó, 2002. 52 Domokos, i. m., 852. 33