Békési Attila (szerk.): A Magyar Művészeti Akadémia Évkönyve 2018 (Budapest, 2019)
In memoriam
GRENDEL LAJOS (1948-2018) „Szerencse, hogy a valóság és a képzelet határán nincs útlevélellenőrzés, sem vámvizsgálat, de (...) senki sem lépheti át büntetlenül a valóság és a képzelet határát.” Grendel Lajos ■ Hetvenéves korában elhunyt Grendel Lajos (1948- 2018) Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti akadémia rendes tagja .A modern magyar irodalom története, az Éleslövészet, a Galeri, az Áttételek, a Mátyás király New Hokkban vagy éppen a Négy hét az élet szerzője évtizedek óta a kortárs magyar próza állócsillaga, élő klasszikusa volt, folyamatosan gazdagodó és megújuló munkássága rendre újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. Életműve - ami számos regényt, novellát, elbeszélést, tanulmányt és esszét tartalmaz - immár irodalomtörténeti jelentőségű. Kánonértékű írói Valérjének elismerése megmutatkozott 2015-ben is, amikor neve felbukkant a magyar írásbeli érettségi tételek között. A szlovák, német, francia, angol, olasz fordítások révén Európa-szerte különböző díjakkal elismert sikeres regényíró és novellista művészete mára a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen jelensége lett. Hitvallása, életművének jelentősége „Az égen szlovákiai magyar nap ragyog” Grendel Lajos valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremtett eleven sodrású új prózát. Korai novellái, kisregényei humorral és iróniával teltek. Regényei a szlovákiai magyarság főleg a huszadik század második felében végigvonuló életét, problémáit a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel szembesítették. A „kelet-közép-európai sorsképletek” cseh(szlovákiai) „56-osként” életének, munkásságának vezérmotívuma. Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További meghatározó művei: Bőröndök tartalma (1987), Einstein harangjai (1992), Abszurdisztáni történet (1998), Tömegsír (1999), Nálunk New Honkban (2001), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angyalok (2017). Életműsorozatát a Kalligram Könyvkiadó jelentette meg 1998-tól. Több rangos elismerést kapott irodalmi tevékenységéért: Kossuth-díj (1999), József Attila-díj (1990), Madách Imre-díj (1990, 1997), Ady Endre-díj (1997), Márai Sándor-díj (2007). 2003-ban pedig az irodalomért tett elszánt munkája, valamint termékeny közéleti szerepvállalása elismeréséért megkapta az egyik legrangosabb szlovák állami kitüntetést, a Pribinakereszt I. fokozatát. Grendel Lajos 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Az MMA Kiadó a Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatába halálának évében, 2018-ban került be. Ebben Elek Tibor irodalomtörténész akkurátusán és érzékenyen tárgyalja az író eddigi művészi útját az „elhúzódó pályakezdésétől és a korai regényektől az irodalmi és közéleti szerepvállalásokon, a novellákban megfigyelhető valóságálom és álomvalóság elemzésén, az Abszurdisztánban játszódó regények fölfejtésén és az író irodalomtörténetben elfoglalt helyének meghatározásán át az újabb regényekig és az utolsó két műig, a Rossz idők járnak című novelláskötetig és a Bukott angyalok című regényig. Az április 6-án hetvenéves Grendel Lajost szlovákiai magyar irodalmárok is köszöntötték, többek között Csanda Gábor szerkesztő, a Madách Egyesület elnöke. A Grendel-életmű jelentőségéről kiemelte: finom iróniával dekonstruálta a „szlovákiai magyar” fogalmát. „Az Éleslövészet erre vonatkozó emblematikus mondata így hangzik: »Az égen szlovákiai magyar nap ragyog.« Ugyanennek a könyvének a fülszövegében írja: »Erős várunk az irónia« - amit azóta is meggyőzően hol védelmez, hol pedig ostromol. De mindettől függetlenül szerintem az a jó a Grendel-szövegekben, ahogyan könyvei sorra, egymást váltva, időnként nagyon meredek fordulatokkal (majdnem) mindig élményszámba menőek. Ami nekem tetszik a prózájában, az a könnyed és természetes humora (mely egyébként őt magát is jellemzi), s ebben hasonlít Esterházy Péterre. Míg Esterházy humora és szellemessége intellektuálisnak és artisztikusnak tartható, Grendelé emberközelibb. » Nagyon szép zoknija van, Bajza elvtárs« - mondja a Mátyás király New Hantban egyik szereplője, s az olvasó rögtön ráhangolódik erre a hangnemre.” Grendel a novelláiról a következőket mondta: „Mindet nagyon szeretem, s időnként újra- és újraolvasom, de mind közül az 1992-ben írt Az onirizmus tréfái 3. a kedvencem. Ha tanítanék, a novella műfajához jutva (sok más novella között) ezt hangosan fölolvasnám a diákjaimnak. Na, körülbelül így néz ki egy tökéletesen eltalált novella, amiből egyetlen mondat