Békési Attila (szerk.): A Magyar Művészeti Akadémia Évkönyve 2018 (Budapest, 2019)
In memoriam
Művésze 1989-től, részesült japán állami kitüntetésben 1997-ben, (A Felkelő Nap Rend lovagja). 2007- ben elnyerte a Kossuth-díjat. A Magyar Művészeti Akadémiának 2012-től volt rendes tagja. Főbb filmjei közül az 1961-ben első rendezése keretében bemutatott „Etűd egy hétköznapról”, és a legsikeresebb „Tízezer nap” mellett, leginkább a Csoóri-Kósa Sára alkotóhármas közös munkájából megszületett remekművek emelkednek ki: 1970- ben az „ítélet”, 1968-ban a „Feldobott kő”, 1972-ben a „Nincs idő”, 1974-ben a „Hószakadás”, az 1981-es „A mérkőzés vagy a József Attila önéletírása alapján készült „Öngyilkosság”. Az életművében bevallása szerint fontos helyet foglal el az 1987-ben bemutatott „A másik ember” című filmje, amelyben a világháborúval és a forradalommal kapcsolatos élményeit összegezte. A 70-es évek derekától kezdve a „Budapesti iskola” zászlóbontásával a magyar filmművészetben megerősödött a dokumentumfilm, illetve a fikciós dokumentarizmus. Kósa Ferenc két nagy társadalmi visszhangot kiváltó alkotással járult hozzá a dokumentumfilm felvirágoztatásához. Mind a „Küldetés”, mind „Az utolsó szó jogán” 1976-ban készült, ám az utóbbi csak 1987-ben kerülhetett közönség elé. A „Küldetés” portréfilm minden idők legeredményesebb öttusázójáról, Balczó Andrásról. Televíziós munkái közül számottevőnek a Nagy Lászlóval közösen készített „Tűz vagyok”, valamint a „Szeretném, ha szeretnének” című filmeket tartotta. (Az előbbi Petőfi Sándornak, az utóbbi Ady Endrének állít emléket.). Két könyve jelent meg: az egyik Forradás címmel, ezt Csoóri Sándorral együtt írta, és 1976-ban jelent meg, valamint szintén az ugyanebben az évben megjelenő Áldozatok. A Magyar Művészeti Akadémia „Őrizd az embert” elnevezéssel filmes monográfiát készített Kosa Ferencről, ami könyv formájában jelent meg 2018-ban Őrizd az embert Kosa 80 címmel. Életrajz „...A másik tanárnő az irkámban lapozgatva rábukkant egy ars poetica jellegű rövid írásomra... afelől érdeklődött, mikor írtam ezt a szöveget. Mondtam: 1956 májusában, a ballagásom napján. Ezután megkérdezte, ha filmrendező lennék, miről és milyen filmeket készítenék?... Azt válaszoltam, hogy szeretnék igazat mondani mindarról, amit láttam és megéltem. Az emberekről, a történelemről, a háborúról és főként a forradalomról. Csönd támadt. Többet nem kérdeztek." Kósa Ferenc 1937. november 21-én született Nyíregyházán. A Nyíregyháza környéki tanyavilágban élt anyai nagyanyja nádtetős vályog házában. Onnét járt be a városi iskolába 1944 őszén sokszor a világháború frontvonalán keresztül. Egyszerre ismerhette meg az írás és az olvasás örömét és a háború borzalmait. Gyermekkora élményei jelentős mértékben meghatározták sorsát és hivatását. Középiskolai tanulmányait a Közgazdasági Technikumban Nyíregyházán végezte 1952 és 1956 között. Különösen a humán tárgyakhoz vonzódott. 1955-ben magyar irodalomból országos tanulmányi versenyt is nyert. Az irodalom és a történelem iránti érdeklődése mellett sok-sok filmet látott, fotókat készített és zenével is foglalkozott. 1956 újra „beavatottá tette” az ember okozta borzalmak világába. „1956 őszén nyitott szívvel és nyitott lélekkel éltem meg a forradalom eseményeit. Többször jártam a fővárosban is: teherautókkal élelmiszereket, gyógyszert és vért vittünk Budapestre. Visszafelé pedig azokat a nemzedéktársainkat szállítottuk, akik a harcok során az életüket vesztették. A szalmára és ponyvára kiterített holttestek mellett kuporogva volt alkalmam belegondolni hazám és nemzedékem történelmi helyzetébe és persze az emberi létezés végességébe is. Mindazt, amit a forradalom számomra szent pillanataiban láttam, átéltem és megértettem, felnőtté válásom feledhetetlen emlékeiként érzöm magamban a mai napig is. Úgy is mondhatnám: mindhalálig.” Noha eredetileg az ELTE magyar-történelem szakára vették fel, mint országos tanulmányi győztest, végül édesanyja bíztatására a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára jutott be 1959-ben, itt is végzett 1963-ban. A Főiskolán élete talán legboldogabb éveit töltötte. A filmkészítés mesterségére Keleti Márton, Makk Károly és Illés György tanította. Művészettörténetet Szöllősy Évától, esztétikát Fövény Lászlónétól, filozófiát Kéri Elemértől tanulhatott. Tanulmányi eredményei alapján népköztársasági ösztöndíjat kapott, és az a megtiszteltetés érte, hogy diplomamunkaként nem csupán rövidfilmet, hanem nagyjátékfilmet is készíthetett - ez lett a „Tízezer nap”. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője, 1976-tól az Objektív Stúdió egyik alapítója, a stúdió művészeti tanácsának tagja. 1988-tól Szabó Istvánnal együtt a stúdió művészeti vezetője volt. A „Tízezer nap” című diplomafilmje kapcsán összehozta a sors Csoóri Sándorral és Sára Sándorral. Az emberi életről, valamint a történelem és a társadalom alapkérdéseiről igen hasonlóan vélekedtek, ez a lelki és szellemi rokonság lett közös alkotómunkájuk alapja. Hivatásához elválaszthatatlanul hozzátartozott a forgatókönyvírás és a fotózás is. A memóriám 121 tm