Békési Attila (szerk.): A Magyar Művészeti Akadémia Évkönyve 2019 (Budapest, 2019)

Intézmények, programok

Magyarország a keleti tömb első országaként meg­nyitotta a nyugati határait és lehetővé tette egy má­sik szocialista ország, az NDK nálunk tartózkodó állampolgárainak, hogy menekültként Nyugatra távozzanak. A Magyarország és Ausztria beleegye­zésével megvalósuló eredetileg pár órásra tervezett szimbolikus határnyitás pillanatát, több mint 600 NDK-állampolgár használta fel a Nyugatra törté­nő szökéshez. 1989. augusztus 19-én egy olyan ese­mény történt, melyre valóban érdemes emlékezni, hiszen azon folyamatok egyike volt, mely hozzájá­rult a német újraegyesítéshez, a vasfüggöny felszá­molásához. Mindezeken túl a Páneurópai piknikre azért is fontos visszagondolnunk, mert kezdemé­nyezői civilek voltak: különböző országok egy­mással kapcsolatot találó és szót értő polgárai ala­kították békésen a történelmet határaink mentén. Mind Németország, mind pedig Magyarország identitásának meghatározó eleme a történelmet átívelő földrajzi, illetve lélektani határ koncepciója, mely a beengedés/ kirekesztés dichotómiájának ál­landó felelősségével jár. Passau és Budapest városai a Duna által kapcsolódnak, mely a közös történel­mük tanúja: egyszerre az egység és megosztottság, a behatárolt és határokon átnyúló szabadság foly­tonos emlékeztetője. Közös folyónk kifejezi a sza­badság koncepciójának összetettségét, hiszen a vég­telen szabadság ugyanúgy lehet káros és végzetes, mint a medréből kiáradó folyó. A szabadság önma­gában, kötöttségek, kompromisszumok nélkül nem érzékelhető, üres jelölő. Azonban 1989. augusztus 19-én a határokon átkelt állampolgárok és azokat átengedő társaik egy olyan értékteremtő szabadság gondolatát képviselték, melyben az egyén önmaga választja meg kötöttségeit annak alapján, amit ő jó­nak, igaznak vél. A Duna mentén élő közösségek is kompromisszumok és szabályozások során alakítot­ták ki a folyóval való együttélésüket, úgy, hogy az egyszerre hordozzon természetes, hasznos és élhető értékeket. Jelen kiállítás a művészi szabadságon alapulva em­lékezik 1989-re és annak értékeire: a közösségépítés és együttgondolkodás fontosságára, illetve a múlt feldolgozásában való együttes munkálkodásra a mű­vészet teremtő ereje által. József Attila szavaival: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés”. Vashegyi György az MMA elnöke Az MMA tárlata Stuttgartban A nyáron Passauban debütált kiállítás 2019. október 2-án a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben kapott helyet. A két hétig tartó kiállítás megnyitó ünnepsé­gén dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, valamint dr. B. Szabó Dezső, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója mon­dott beszédet. Berlinben is bemutatták az MMA kiállí­tását Passau és Stuttgart után Berlinben is bemutatták az 1989-es magyarországi határnyitás harmincadik év­fordulója alkalmából rendezett kiállítást, amelyen a Magyar Művészeti Akadémia képző- és tervező­­művészeinek munkái voltak láthatók, a tárlat 2019. december 12-én nyílt meg a német főváros magyar kulturális intézetében, a Collegium Hungaricum Ber­linben (CHB). A kiállítás júliusban Bajorországban, a Passaui Modern Művészetek Múzeumában debütált, ezt követően a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet­be, decemberben pedig Berlinbe, a történelmi évfor­duló valódi színhelyére költözött. A tárlatot Vashegyi György, az MMA elnöke nyi­totta meg, majd a Collegium Hungaricum Berlin igaz­gatója, dr. Nagy Márta köszöntötte a jelenlévőket, ezt követően pedig Dr. Josef Böhm, erdélyi származású műgyűjtő intézett beszédet a közönséghez, mely­nek soraiban a berlini kiállítás alkotói közül Jovián György és Lovas Ilona, az MMA akadémikusai is jelen voltak. Vashegyi György a megnyitón hangsú­lyozta: „A Páneurópai piknik és a berlini fal leomlá­sa ugyanúgy elválaszthatatlan egymástól, ahogyan a magyar-német kultúra, művészsors és barátság.” Kiemelte azt is, hogy közel száz esztendeje olyan ma­gyar képzőművészek éltek és alkottak Berlinben, mint Kassák Lajos, Czóbel Béla, Bernáth Aurél, Egry József vagy Moholy-Nagy László. „A most megnyíló Elfolyó idő című kiállításunkon pedig a Magyar Művészeti Akadémia középgenerációs képzőművész akadémi­kusai mutatkoznak be a német közönségnek alkotása­ikkal” - mondta. A közös téma az 1989-es év, a határnyitás és a szoci­alizmus vége. Erre reflektál valamennyi alkotó, még­hozzá egy későbbi perspektívából. A kiállító művé­szekben pedig nemcsak az a közös vonás, hogy (egy kivétellel) valamennyien az MMA tagjai, hanem az is, 83M

Next