Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. (Budapest, 2020)

Psyché

Psyche — Végeredményben tehát az emberi idő az bennünk van. — Igen. És van, aki ezt fel tudja használni, és van, aki nem. — Nem egy versedre jellemző az idő és az élet álomszerű átélése: „csodálatos álom / himbál a világon”; ennek következménye talán az a beleélési, azonosulási készség is, amivel műveid meg­lepik az olvasót. Most hadd kérdezzelek tovább egy idézettel Az élet végén című versből: „A lát­ványok mint álomban forogtak / semmit se... tettem, csak történt velem / benső szemem nyílt a külső helyett / végtére felriadnék és szaladnék / szürcsölni elmulasztott kéjeket. ” — Felteszem Neked a saját kérdésedet: megtennéd-e, hogy belevetnéd magad egy olyan forgatagba, amelyben az általad teremtett figurák élnek, mint például Psyché? — Volt idő, amikor ilyen forgatagban éltem, főleg a pécsi egyetemista éveim. Úgyhogy azok az események, amik a Psychében vannak, ha nem is pont ugyanúgy, de megtörténtek velem. — Tehát ezeket nem csak a benső szemed látta? — Nem. Az viszont nyilvánvaló, hogy az életnek mint női életnek a megélése egy férfi ré­széről csak képzeletbeli lehet. Szóval a dolog elég bonyolult, mert az események megtörténtek, csak a másik póluson éltem át, nem lévén nő. Ez, ami az életben gyakorlatilag realizálhatatlan, s ami csak írásban vagy álomban történhet meg: egy férfi részéről a női élet megélése. — Ezzel kapcsolatban menthetetlenül az ember eszébe jut egy világirodalmi példa, Virginia Woolf, aki az Orland­óban a női lét expozíciójaként megpróbálta fiúként elképzelni és átélni magát. — Igen. — Nem szereted nagyon azt a könyvet, mintha a múltkor így nyilatkoztál volna. — Nem is olvastam, úgyhogy az még hátralevő dolog, el kellene olvasni. Van a magyar iro­dalomnak egy nagyon érdekes alakja, a múlt század végéről, Vay Sándor gróf, aki született Vay Sarolta, és fiúnak nevelték. És csak körülbelül 20 éves koráig viselte a Vay Sarolta nevet, nők­nek udvarolt, férfiakkal vadászni járt. A szerelmi kapcsolataiban ő volt a férfi és a nő volt a nő. A férfiak egyáltalán nem érdekelték. Ő Vay Sándor, és volt, hogy a vele utazó nőt úgy mutatta be mint feleségét. Nagyon érdekes élet volt, az ő életéből is lehetne filmet csinálni, ahogyan egy Vay Saroltából Vay Sándor lett, a férfiasság minden tartozékával. — Úgy tűnik, azok közé tartozol, akik a szerelmet talán a legfontosabb dolognak tartják az életben. — A szerelmet? — Igen. — Hát nem mondhatnám, hogy azt tartom a legfontosabbnak. Legfontosabb, hogy az em­ber törődjön azokkal a dolgokkal, amik az életet megelőzték és az élete után jönnek. Tekintve, hogy az emberélet 60-70-80 év, nagyon ritka, kivételes esetben 100 év, és azt körülveszik azok az évmilliók, amikre az ember fizikai élete nem terjed ki, ezt érzem a legfontosabbnak. Azokkal az évmilliókkal törődni, amikor nem vagyunk. Ha valaki akár hittel, akár hit nélkül elkezd törődni az élet-egésszel, akkor mindent át kell, hogy értékeljen. És egy olyan költészetben, mint az enyém, nem is lehet eligazodni annak a i 28 i

Next