Cs. Szabó László: Hazajáró lélek (Budapest, 2018)
Elejtett szavak
Elképesztő, hogy a francia és a magyar tanulmány jobbára azonos versidézetekkel jut el a hiteles, illetve hamis, tehát ellentétes eredményig. (Egy helyen még Victor Hugo idézetük is összevág!) De a furcsa találkozás csak addig elképesztő, amíg a két írás eredete mögé nézünk. Gara László megírta az Irodalmi Újság 1957. december 1. számában, hogy József Attila ötvenedik születési fordulója annak idején készületlenül érte a Párizsi Magyar Intézetet. Kérésükre Gyergyai Albert s az ő nyersfordításai alapján huszonhét neki lelkesült, neves francia költő bevonásával 1955 októberére elkészült az első francia nyelvű József Attila-antológia. Negyvenhét vers volt benne; a Mama négyféle tolmácsolásban. S a hazai hatóságok rosszindulatú gáncsoskodása ellenére a kötet 1955 decemberében meg is jelent a jó nevű Seghers cégnél, Tristan Tzara előszavával. Világirodalmi áttörés volt a vékony kötet, akkor vetette meg lábát József Attila egyik napról a másikra Nyugaton. A letiltással fenyegetőző, kommunista hatóságok hirtelen beálltak sütkérezni a sikerbe, s kegyesen hozzájárultak, hogy a fellelkesült Rousselot Gara László segítségével most már testes kötetben mutassa be a költőt a franciáknak, ugyanabban a sorozatban, amelynek Corbiére-t, Poe-t, Reverdyt is feldolgozta. Ekkor vetette rá magát a József Attila-irodalomra, s utazott Magyarországra, hogy kegyhelyekként meglátogassa a költő élete nyomait. S már elkészült a magisztrális bemutató tanulmány, amikor lecsapott egy magyarországi agitprop vagy proletkult fellegvárból a parancs - Gara László kifejezésével a szatócskodó árukapcsolás -, hogy József Attila szerzői jogai csak Révai József bevezetőjével együtt kaphatók! Mert a ferdítő tanulmány, amely a Kortárs júniusi számának széljegyzete szerint a Magyar Helikon képes dokumentumkönyve elé van szánva, s magyarul hamisítja meg József Attilát, eredetileg nemzetközi hamisításra volt szánva, milliók által érthető francia fordításban, a Seghers-féle kiadvány elé! Az antológiának, több mint százötven verssel, 1957 decemberében kellett volna megjelennie. Hogy miféle harc folyt le a színfalak mögött a költőgyilkos magyarországi párthatóságok s a költő párizsi magyar és francia barátai közt, a jövendő irodalomtörténetre tartozik, egyik étvágyrontó 447