Dobai Péter: Magyar kereszt. Irodalmi forgatókönyv - Láthatatlan filmtörténet (Budapest, 2019)
Dobai Péter: Magyar kereszt (irodalmi forgatókönyv)
Hölgyeim és uraim! (észre sem veszi, hogy nem messze tőle egy szép lány és egy még szebb fiú segurdillát, hármas ütemű, híres spanyol táncot tácol)... Térjünk vissza, menjünk a hálószobámba! Ott látni fogják Franz von Stuck, Louis Corinth és mások képeit. Ezek a festmények az én tulajdonomban vannak. És néhány csodálatos képet a római iskola mestereitől... De most nem ezért vagyunk itt! Hanem azért vagyunk itt, hogy az évtizedekig kirekesztett magyar avantgarde alkotásairól beszélgessünk ... Habár maga a nagy Winckelmann írta le: egy festményt szavakkal nem lehet megmagyarázni és nem is szabad! De minek is beszéljek én önöknek, uraim? (Itt a hölgyekről Eszter már meg is feledkezik.) Minek tartsak én előadást az úgynevezett Szentendrei Iskoláról? Barcsay Jenőről, Kósa Sipos Lászlóról, Ferenczy Károlyról? Vajda Lajosról, Korniss Dezsőről, Deim Pálról? Vagy akár azokról, akik nyugatra mentek: Lakner, Gyémánt László, Méhes László, Tóth Endre, Csernus Tibor, Szabó Ákos... Sokakat közülük maga a „szocialista kultúrpolitika” szinte biztatott a távozásra, mert mind emberi, mind művészi szempontból persona non graták voltak... Hát akkor pedig menjenek, hiszen úgysem volnának képesek ábrázolni a „szocialista embert”... „ a „szocialista esztétikát”..., a „szocialista erkölcsöt”..., tehát úgyszólván semmit nem lennének képesek „képviselni”... Ők pedig sorra, szépen el is mentek innen... Hölgyeim és uraim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket! A kiállítást ezennel megnyitom. Szelent Eszter megnyitója alatt, Barth mindvégig El Kazovszkijjal beszélgetett. Judithot, a tolongásban szem elől tévesztette. Barth és El Kazovszkij párbeszédét nem lehet hallani az általános hangoskodás, a „viták", a zaj elnyomja hangjukat. Szelent Eszter ismét egy hanglemezt tesz fel, ezúttal a kubai Guantanamerát. Váratlanul, a műterem felől megjelenik egy nő, nem lehet eldönteni egzaltált-e, vagy csupán spicces, netán tökrészeg? A csigalépcsőn lefelé jövet, verset mond, francia nyelven. Tel du bois refendu en tas, le monde s’amoncelle au sol ,LES CHOSES COMPRESSENT, ÉCRASENT, embrassent les unes les autres, CE QUI LES DÉTERMINE TOUTES D’AUTANT QU’ELLES SONT 15 15 Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikat s így mindenik determinált. (József Attila: Eszmélet) -105-