Fábián László: Balla András (Budapest, 2017)
nagy lerészegedéseink a csecsemősíráshoz hasonlítanak leginkább az érintések éhségéhez agyunk kifaragott bölcsőjét már a szesz sem ringatja el a jövőtlen múlt imbolyog minden tekervényben a hiányból eszünk mondatainkkal az idő homorú anyamell s naponta elkésnek a hajnali altatódalok másnapos esti mesék szép dadogásunk akár egy megfojtott manöken a kocsmaasztal alatt